Hörk József: Katechetika vagyis vallástanitás-tan kézi könyvül a protestáns hittanhallgatók számára (Budapest, 1860)

Bevezetés

15

6. §. A katechetika történelme, irodalma.1)

A) Történelem.

Az ős keresztyén egyház katechumenusai nem gyermekek voltak, hanem azok, a kik az egyház történelemben tárgyalt és az αχροωμευοι, γουυχλινοντες, χατηχουμενο;, φωτισομενοι név alatt említett osztályokba felvétettek, ille- lőleg azokat fokozatosan végig éltek, tehát = felnőtt különböző képzettségű és különböző életszokásokkal bíró — és így végtelenül nagyobb egyéni különféleséggel fellépő (emberek) felnőttek voltak, a mi a tanítást igen nehezítette és nagyon módosította, egyénivé s esetlegessé casuisticussá tette. Ez a gyermekeknek a katechnmenusok sorába való felvétele által nagy részben egyszerűbbé lön, mert az egyenlő kor s egyenlő képzetlenség egyöntetűbb eljárást tett lehetségessé. (A gyermekek az új szövetségi kifejezések 2) s azon föltétel következtében, hogy keresztyén szülőiktől úgy is nyertek már oktatást, vétettek figyelembe.)

Mielőtt a viszonyok a gyermekek keresztelésének általánossá lett szokása által változtak volna, azon apostoli egyházi őskorban, mely a katechetikának első korszakát képezi, az apostoli hit a (.χηρυγμα) kérügma volt a tanítás anyaga és a tanonczokhoz specialis katechetikai s az egyházba való bevezetésüknél mystagogiai {μυστηρίου- ογειν) beszédek is tartattak,3) s a felvétel, felavatás a püspök kézrátétele által történt. Majd felvirágzott a 2—3-ik században az alexandriai katecheta iskola, melynek kitü- nőbb tanítói közül megemlítendők: Panthenus, Alexandriai Kelemen, Origenes, Herakleiai Dionysios. Ezek között legkitűnőbb volt Origenes,4) a ki a kérdésnek katechetikai jelentőségéről is világos tudattal bírt.5) Az eljárás akkor is az volt még, hogy az alsóbb fokozaton nyujtatott a Dekab Cf. Különösen az itt követett : K. R. Hagenbach Encycl. p. 347. sk. és Pelt Encycl. p. 665. sk.

a) Alapvil szolgált : Márk 10, 13—16. Ephes. 6, 4, 2 Tim. 3, 15.

s) Cf. Jerusalemi Cyrillus. Nissai Gergely : «λογος κατηχητικός b αεγας.»

4) Cbr. Palmer : Εν. Katechetik p. 8. «Epochemacht, wie für die Predigt, so für die Katechese Origenes».

5) Origines Contr. Celsum VI. 10.