Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-10-01 / 3. szám

ságtalanság fel háborgatja lelkét és az egészséges viszony közte és nevelője között teljesen felbomlik és a nevelés lehetősége is szétfosz- lott. Ép azért szükséges, hogy a gyermek belássa cselekedete és a büntetés között levő szoros kapcsolatot, meglássa az okot, megtudja, hogy ez az ok az okozattal arányban van és hogy nevelője nem szeszélye szerint bünteti. Ezen szabályok mellett figyelembe kell venni, hogy a gyermek boldog állapota, mely az önszeretet és érzékiségen kívül, különösen a nagykorúak csodálatát és az utánzási hajlamot öleli fel: leginkább a szeretet, a példa és a szó által vezethető. A büntetést tehát, épen mert a gyermek igen érzékeny lelkületű, minél kevesebb fájdalommal kell összekötnünk.

A gyermek megfékezésére először elégséges egy tekintet, vagy egy szó. Különösen a férfi tekintete és szava szinte ellenállhatlan hatással van a gyermekre. Itt is azonban gyéren kell a büntetés e nemét használni, mert különben megszokottá lesz és hatását veszti. Mindazáltal a szó, vagy tekintet legyen erőteljes és következetes. Ha gyenge és a fegyelmező hajlama szerint változó rendesen hatástalanná lesz és a természetes viszony növendék és nevelő között megszűnik, a gyermek figyelembe sem veszi a nevelő szavát, tekintetét és a nevelő kénytelen erősebb és súlyosabb és ennélfogva kevésbbé természetes eszközökhöz nyúlni.

Továbbá ne legyen a fegyelmező szó, vagy tekintet szerfelett erős, vagy nyers, mert ez a növendék bizalmát rontja le és félénkké teszi, megzsibbasztja fiatal lelkét és erejét, élénkségét veszti, melyet csak ritkán nyerhet ismét vissza.

A gyermek érezze mindig, hogy az őt lesújtó tekintet vagy szó szeretetből fakadt, azért ezeknek nem hosszú tartamuaknak kell lenniök ; a mogorva arcz folytonos megtartása feszessé teszi a viszonyt növendék és nevelő között és a gyermek szeretető nem ébredhet fel, mert előre sejti, hogy nem fogják viszonozni; a hosszú praedicatió- nál és leszólásnál nincs hátrányosabb, mert egyrészt unalmásságánál fogva is hatástalan, másrészt a gyermeket, ha érzékeny, tartós keserűséggel tölti el, mely sokáig ott kisért szivében.

Ha a nevelés ezen természetes és czélra vezető fegyelmi eszközeit ferde és következetlen nevelés alkalmatlanokká és hatástalanokká tette, vagy ha ezen eszközöket a gyermek rakonczátlan és szerfelett mozgékony, változó természete gyengéknek mutatta a fegyelem kellő fentartására, akkor a nagyobb és mindenesetre veszedelmesebb, de azért nem jogosulatlan büntető, megtorló és javító eszközöket kell igénybe venni. Mivel pedig a szabadságtól való megfosztás egyrészről a legnagyobb veszélylyel jár, másrészt némely növendékre nem is büntető

48