Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

mert az evangélisták magok e tekintetben a legkevésbbé megbízhatók. Következő' kanon azonban meglehetó's biztonsággal fog kutatásunk utján vezetni: Leghitelesebb azon összefüggés, mely az evangélisták sajátos pr agm a ti s m u s á b ó 1 ki nem magy arázható, hanem a mely Jézus egy bizonyos beszédének concret és a történeti viszonyokban megokolt viszonyítást nyújt; mint pl. Mc. 9, 33 s kv.; 8, 27 s kv.; — Le. 13, 23 s kv.; 19, 11 s k.

Ezen általános alapelvek még csak alkalmazásuk esetében nyernek kellő világosságot, és akkor is sok hypothetikus eset marad fenn, melyekből csak nehányat és pedig inkább a themához tartozókat említek. így pl. bizonyos, hogy a Mátéban foglalt hegyi beszéd inkább kisebb beszédek és mondások gyűjteménye mint együvé tartozó beszéd; nem csak a Máté és Lukács közt meglevő külömbségek miatt, hanem mivel a Máté-beszéd részben a tanítványok szükebb köréhez, részben a néphez van intézve, és mert fel nem tehető, hogy Jézus már pályájának kezdetén minden megokolás hiányával oly támadó polémikával lépett volna fel a pharizeusok ellen, mint azt Mt. 5, 17 tartalmazza ((írj vo/j-íorjie otl rjlSov Katalvom tov vőf-iov rj rovg ngocprjrag * orz rjl$ov ytarcdvoai ákfax TtXrjQcoocu). Egészben itt tehát Lukács szövegéé lesz az elsőbbség és mindenek fölött az első makarismusé (6, 20: (kxvuxqiol oi mw'/oi, ovi vf,ier£Qa toriv r ßaoileta tov $sov).

Ennek ellenében megint Lukácsnál az „ellenség szeretetének“ parancsolatja egészen nélkülözi az összefüggést (6, 27 s kv.), míg Máténál az ellentét által indokolva van (5, 43.). Ezen ellentét azonban feltételezi a törvénymagyarázatot (5, 21 s k.). így az utolsó hasonlat (Mt. 7, 24—27; Le. 6, 47—49) a kősziklára épített házról Máténál jobban van indokolva mint Lukácsnál. — Az „Úr imája“ (Mt. 6, 9—13; Le. 11, 1—4). Lukácsnál mind helyénél mind kifejezésénél fogva eredetibbnek látszik.

A mi a példabeszédeket illeti: azon hét közül (Mt. 13), melyeket Máténál találunk, csak kettő (a magvetőről és mustármagról szóló) van meg mind a három evangélistánál; a kovászról szóló példabeszéd csak Lukácsnál (13, 20. 21.), míg egyedül Márknál van meg a „titkon fejlődő mag“-ról és Lukácscsal közösen a „mécs“-ről szóló példabeszéd (Mc. 4, 21. 22.; Le. 8, 16; v. ö. Mt. 5, 15, 16.).

Jézusnak a kanaáni asszonyhoz intézett szavai is (Mt. 15, 26—28; Mc. 7, 27—29) Máténál jellemzőbbek mint Márknál. A Mt. 18, 3—20-ig terjedő részben foglalt beszéd, úgy látszik, különféle kisebb mondásokból, nevezetesen Mc. 9, 33—37; 42 s kv., Le. 15, 4—7-ből van alkotva; a Lukácsnál lévő példabeszéd az „elveszett bárány“-ról

.

____