Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
68 viszony lehet egészséges; mind a mellett bizonyos, hogy e viszony megkötésére a tudománynak kell az első lépést megtennie ; mert a tudomány van hivatva arra, hogy megértve az élet követelményeit — megállapítsa az életnek vezérelveit s ez által megjelölje az élet fejlődésének útját és czélját. — Protestáns egyházunk kormányzó testületéi és íérfiai már az ötvenes években tettek kísérletet egy magyar protestáns Társaság létrehozására, már régebben érezték, hogy a mulasztást helyre kell hozni s a jövő fejlődés alapjait megszilárdítani. Belátták azt, hogy a társulás és szövetkezés egyik leghathatósabb eszköze a Tudomány művelésének s terjesztésének. Mert amit az egyes tudós kutatásban, maga el nem végezhet, azt többek egyesített s összhangzatosan működő ereje végrehajthatja. — S amihez a pártolás vagy nem pártolás esélyeitől féltében az egyes, bár ereje volna rá, hozzáfogni sem mer, annak létrejöttét az együttes támogatás biztosíthatja. így alakúltak a m. kir. természettudományi, a magyar történelmi, archeológiái, földrajzi stb. társaságok, melyek a tudományok összeságének egy-egy szakában, a munka-felosztás elvének hódolva, teljesítik a tudomány művelésének és egyszersmind népszerűsítésének s terjesztésének munkájából a reájok eső részt. S hogy van az, hogy míg ezen irodalmi vállalatok prosperálnak addig ami theologiai vállalataink csak tengődnek, részben elbuknak, vagy ha fenn is állanak, a fejlődés kezdetleges fokán vánszorognak? Ha egyházunk írói pályájuk kezdetén egyénenként vagy egyesületben egyszer nemes hévvel kezdenek a parlagon heverő egyházi tudományos mező műveléséhez, csakhamar elkeseredetten kénytelenek visszavonúlni. Nem bírja erejük, elpártolnak választott szakuktól s amin egyideig nagy erővel, nemes hévvel dolgoztak, egyszerre csak elhallgatnak, visszavonulnak, elkedvetlenednek. — így kedvetlenedtek el az ötvenes években is, a midőn egy „Magyar Protestáns Irodalmi Társaság“ létrehozásán fáradozva — a kellő erkölcsi és anyagi pártolás kiányában a szép reménynyel bíztató kezdeménytől jeleseink visszavonulva, az irodalom más ágaiban kerestek és találtak tehetségeiknek megfelelő munkatért és érvényesülést. — Szégyenpír borítja el arczunkat, ha tekintetünket egyházi irodalmunkra vetjük egy pillanatra; mert kénytelenek vagyunk bevallani, hogy az a protestáns közönség pártolásának hiányából pang, sínylődik. — A közönség indolentiából nem nyitott eddig megfelelő munkatért a kiváló tehetségeknek, mert nem volt azon helyzetben. Hisz jól tudjuk, hogy szakírókat és szakirodalmat a viszonyok és különösen a művelődési viszonyok, egyházi szakírókat és irodalmat kiváltképpen
