Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

22

d) Végül ha az ember csak angyalok és ördögök sugallata folytán ezek befolyása alatt tenne jót vagy roszat, akkor tettei erkölcsi beszámítás alá nem eshetnének, mert ehhez a teljes akaratszabadság föltétlenül megkivántatik.

Mi okozza hát mégis, hogy a szellemek még ma sem küszöböltettek ki a nép hitéből? Ennek oka abban rejlik, hogy — bár a rósz és jó, mint szellem, személyi léttel nem bir — mégis működik mint a negativitas és positivitas országa. Hogy félre ne értessem, kijelentem, hogy én a roszat nem tartom negativ tényezőnek, e névvel csak különbségtevés okáért jeleztem.

Az angyalokba vetett hit az isteni gondviselésnek kisszerű felfogásából ered, az ördög fogalma pedig a bűn egyetemességének tapasztalatából. Az angyal a gondviselés halvány szikrája; a Sátán a gonoszság elvének megszemélyesítője.

Minden ember angyalt és ördögöt hord kebelében s majd az egyik, majd a másik ül diadalt a lelken és testen a szerint, a mint cselekvéseinél vagy jóra vagy roszra határozza el magát. A paradicsomi emberpár bűnbeesése prototypja minden bűnténynek. Kíváncsiság, tunyaság, elégedetlenség, vágy, alkalom s az ördögök ördöge: önzés ma is mozgató elemei minden bűnténynek.

Ezen véleményem után még tiltakozom Martensen egy nyilatkozata ellen. Bár elösmerem, gogy a hazugságnak is vannak prófétái, még sem gondolnám, hogy „vannak emberek a praktikus világban, kik annyira be vannak avatva a gonoszság mysteriumába, hogy a rósz iránti önzetlen szeretet magaslatára emelkedtek.“ (Dogmatik. 99. §.) Azt hiszem, ez ellen még Schoppenhauer is tiltakoznék!

Készségesen elfogadom Schleiermacher ama nézetét, mely szerint „a daemonologia nem tartozik a keresztyén theologia keretébe“, mert ez oly szent mondakör, melynek a keresztyén életre befolyással nem volna szabad lennie, miként nincs hatása a fejlődő emberi műveltség által megtisztított evangyéliomra sem ; hanem — távol a dogmatikától — az egyházi és világi művészethez tartozik.

Korán átadatott a költők és művészek képzeletének a többi elavult ókori eszmékkel együtt s a miből Dante, Milton, Goethe, Madách világhírű müveiket megalkották, — abban az új-kor szülöttjei is találhatnak eszmekincstárt. — Bár ma is szólunk angyalokról és ördögökről, beszélünk az emberek sorsát intéző hatalmas szellemekről, de mindenki tudja, hogy ez nem való, álom csupán, a költők világa; mert életünk, lényünk egy mindennél hatalmasabb és tökéletesebb lény : az örök Isten kezébe van letéve, ki valamint nem tűr munkájába