Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
20 Luther képzeletében kiválóan élt az ördög képe, mert mindazt, a mi reformátori czéljainak ellenszegült, az ördög személyének tulajdonította. Az ő szavai ezek : „A keresztyén ember ördögök között ül s ezek közelebb vannak hozzá, mint a kabátja vagy az inge, sőt mi több; mint testének bőre“; a nagy reformátor még ennél is tovább ment s azt állította, bogy a ki pestisben bal meg, vagy vízbe fullad, vagy fölakasztja magát, azzal már az ördög végezett. — A Krisztuson kivül állóknak a Sátán az istenök (Form, concord. 667. p.), ő vezeti az egyházi visszaéléseket, a pápának dogmákat súg a fülébe, melyek a purgatoriumról, fölösleges jó cselekedetekről s Isten ellenes üzel- mekről szólnak. Mit csodálkoznánk ezek után azon, ha Wartburgban fölcsigázott képzelete előtt megjelent az ördög s borzalmában téntatartójával a falra festette képét! Az ördög — Luther szerint — Isten igéjével legyőzhető; eme hite talál kifejezésre az evangélikusok hymnusában is, valamint a lutheri symbolumokban. A református symbolikus könyvek kimondják az angyalok és ördögök létét, de minden közelebbi érdek nélkül. (Confess, helv. II. c. 7. p. „inter omnes creaturas praestant angeli et homines.“ — Confess. Belgic. 12 c. „creavit angelos, eosque bonos.“) Kálvin mellőzte a phantastikus és speculativ magyarázatokat s az őrangyalt csak az isteni gondviselés symbolumának tekintette, a benne való hitet pedig emberi gyengeségnek. Az anabaptisták az angyalokat Isten büntető és jutalmazó tényezőinek tartották. A rational isták a szellemek létezését mindenkor kétségbe vonták, de történeti értékét elismerték. A supranaturalisták mindenkor védték az angyalok létezésének kérdését, de kellően megokolni sohasem tudták s a józan okoskodás által szoríttatva azon kitérő véleményre jutottak, hogy „angyaljelenések többé nem várandók.“ Az újabb orthodoxok angyal nélkül elképzelhetlennek tartották az isteni kormányzást s azon meddő vitába bocsátkoztak, hogy váljon az angyalok Isten fiai voltak-e, vagy Seth-nek utódai?! . . . . Az ördögök létezése ellen korán felszólaltak a protestáns hittudósok, így a 16. azázadban Wier (Liber apolog. de pseudomonarchia daemonum.“) Thomasius győzött a boszorkányperek fölött, Sem ler a daemonok néphitbeli hatalma ellen kelt ki. — Schleiermacher ész-okokkal támadja meg a daemonokban való hitet; Kant óta pedig
