Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1892-05-01 / 10. szám

204

emphatikus alacsony értelemben kell felfogni, azaz: e kifejezés csak távolról vonatkozik Jézusnak messiási voltára (hivatására), s megjelenésében és rendeltetésében csak a közönséges emberit fejezi ki a vlóg tov 9sov-val szemben. — Vannak olyanok is, kik megkisérlették e felfogásokat egyesíteni, így különösen Schenkel,**) kinek nézete szerint az „ember fia“ egyrészt a gyarló s elnyomott emberiség képviselője, másrészt azonban tudatában van annak, hogy ő nemcsak ember, hanem az az ember, kinek azon viszálydús időben fellépnie kellett.

Azon kérdést illetőleg, mely azonban az előbbivel szorosan összefügg, hogy hol keresendő e kifejezés gyökere, szintén eltérők a nézetek. Paulus és Fritzsche szerint Jézus a napkeletiek példájára, kik a helyett: én —rendesen azt mondják: a te szolgád, a te szolgálód — a személyes névmás első személyét e kifejezéssel: ő vlng tov avÖQionov irta körül s a tanítványok csak Később látták ebben messiási megjelelést. — Strauss, Delitzsch, Kahnis s mások a 8 Zsolt. 5. versében vélik e kifejezés alapját megtalálni. Csak a reformatio óta fordul az exegeták figyelme Dániel 7. 13-ra, s Hitzig, Hilgenfeld, Ewald, Weiss, Beyschlag stb. egyenesen ezen helyből származtatják le e kifejezést. S hogy mily helyes e vonatkoztatás, azt világosan bizonyítják egyes helyek a synoptikusoknál, mint: Márk 13. 26; Máté 24. 30; Mk. 14. 62; Mt. 26. 64; Mt. 13. 26; 14 62; 8. 27-30 s Jelen. 1. 13; 14. 14, — hol Krisztus megjelenésének festésében világos, határozott utalás történik Dán. 7. 13-ra (ofioiog viy áv$Qumov).

Ha most már egy lépéssel tovább akarunk haladni, s azt kérdezzük, hogy miért alkalmazta Jézus Dániel próféta szavait magára, Sleiermacherrel s Weissevel ellentétben, ki ez ószövetségi leszármaztatásban merényletet lát Jézus tanának eredetisége ellen; azt kell válaszolnunk, hogy „Jézus, valamint tanának minden fontosabb momentumaiban hagyományokat s fennálló nézeteket felhasznált, úgy e tekintetben is azon nézetet tartotta szem előtt, mely a zsidó apoka- lyptikában meghonosult s a magsabb messiási hit irányának szolgált, ellentétben a csak földi országgal.“* *) (Holtzmann.) Nagyon előnyére

**) Charakterbild Jesu. S. 265. „Er war sich bewusst, der wahre4 nach dem Bilde Gottes erneuerte, der demüthige, aufopferungsfähige, jedem Leiden, jedem Schmerze, jeder Noth des gemisshandelten und missachteten Volkes sich von Herzen darbietende und aufschliessende, sein Volk auf seinem Herzen tragende Mensch zu sein.“

*) v. ö. Weizsäcker: Unter r. über d. evaug. Gesch. S. 428. „Wie

Jesus überhaupt in allen wichtigen Momenten seiner Lehre an gegebene Ueber- lieferungen und feststehende Vorstellungen anknüpfte und aus ihnen ein Neues