Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-07-01 / 11-12. szám

232

éhség, üldöztetés által elgyötörve lefeküdt egy fa alá a pasztában, ott talán örökre elszenderűlt volna, ha az Úrnak angyala álmából íöl nem költi s evésre nem serkenti. Illés „midőn ide s tova tekintett, ime fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy edény

viz

............felkelvén azért evék és ivék és méné annak az ételnek

erej

ével negyven nap és negyven éjjel mind az Isten hegyéig, — Hórebig“ . . (I. Kir. 19 fej.)

Számos helyen találunk utalást majd az egyes egyén, majd egész Izráel őrangyalára s ezek legközelebbi rokonságban állanak a pogányok nemtőivel; miként ezek, úgy amazok is a gondviselés eszméjét emberiesen érzékitve tükröztetik vissza.

A héberek angyalai lényegileg egyek a pogányok nemtőivel, mert hiszen mindannyian szellemek, —de egymástól különböznek is, mert a nemtők hatalmukat önmagukban bírják, tetteik indokát saját elhatározásuk képezi, holott az Úr angyalai mindenöket Jabvetői nyerték s működésüket Isten akarata irányítja.

Ezek után azon ígéretemnek kívánok megfelelni, mely szerint megczáfolni megkísérlem azok állítását, kik az égi sereget (czebá hassámajim), sőt egyes természeti jelenségeket is hajlandók az angyalok kategóriájába sorozni.

A helyek, melyekre hivatkozni szoktak leginkább ezek: 89-ik Zsolt 6 v. „annak okáért az egek hirdetik a te csodálatos dolgodat Uram ! és a te igazmondásodat a szentek gyülekezetiben“. Jób könyve 38 fej. 7 v. „Mikor a fényes csillagok egyenlőképen dicsérnének engem és az Istennek minden fiai örvendeznének“; ezt mondja az Úr. A természeti erők s jelenségekre: 104 Zs. 4. „ki a szeleket az ő követivé tette és ő szolgáivá a lángoló tüzet“; 148 Zs. 8. „Tűz és kőeső, hó és nedvesség, szelek, kik az ő akaratjának enged- t e k“. stb.

A felhozott idézetek első tekintetre valóban támogatni látszanak azon nézetet, hogy itt is szellemi lényekről volna szó. Tekintsük azonban közelebbről a dolgot.

Különösen a Zsoltárok könyve az, melyben az Isteni mindenhatóság költői emelkedettséggel dicsőítve van, hiszen a Zsoltárok költemények a szó legigazabb értelmében véve; a népdalokhoz hasonló keletkezést s elterjedést tüntetnek fel, — ezek voltak a zsidó nép vallásos énekei. Mit csudálkoznánk tehát azon, ha ez énekek legnagyobb része oly magasan szárnyal, kifejezései oly erőteljesek, hasonlatai oly annyira találók, hogy azt utolérni is csak oly vallásos érzület mellett volna lehetséges, mint a minő a zsidók közérzülete