Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-04-01 / 9. szám

194

Az írásművek megérthetésének ezen akadálya onnan van, mert a mi nyelvünk nem fejezi ki direkte magokat a dolgokat és gondolatokat, hanem csak az azoknak kifejezésére szolgáló szavakat, melyek különféle nyelveknél különbözők. Mi tehát nem direkte a fogalmakat és gondolatokat foglaljuk Írásba, hanem írásunk a nyelv, a szó által van közvetítve. Pl. a legfőbb lény fogalmát a magyar nyelv „Isten“, a német „Gott,“ a latin „deus“ szóval fejezi ki s igy jegyzi fel az Írásban. Természetes, hogy pl. a németül egyáltalán nem tudó ember ha a német Írást tudja is olvasni, vagy ha ezen szó pl. az előtte ismeretes irásnemmel is le van írva, nem fogja a „Gott“ szóban az Isten fogalmát megérthetni, bár az Isten fogalmát ismeri; ez azért van így, mert ott nem maga a fogalom, gondolat, hanem annak a nyelv általi kifejezése van Írásba foglalva. A mi Írásunk tehát tökéletlen s hiányos annyiban, mert nem direkt kifejezése a gondolatoknak, hanem annak indirekt kifejezése a szavak, a nyelv által. S épp azért írásunk bizonytalan, közvetített s egy bizonyos nyelvfajhoz van kötve. Olyan Írást kellene hát feltalálni, amely a nyelv általi közvetítést kikerüli s így a gondolatnak és tudománynak oly közlését tenné lehetővé, mely a nyelv általi megértetésnek nehézségeit elhárítja s minden gondolkodó által nyelvismeret híján is közvetlenül s biztosan felfogható volna.

Leibnitz tehát nem valami oly csodálatos nyelvnek feltalálásával vélte a tudományok universalis közvetítésének lehetőségét létrehozni, mely nem a mi felfogásunkat s egyes nyelvformák általi kifejezésünket a dolgokról, hanem magát a dolog lényegét, természetét tünteti fel (signatura rerum), amilyenről Pythagoras s a Cabbalisták álmodoztak s mely egyesek szerint a legelső, ősrégi nyelv lenne (lingua adamica). Az áll ugyanis, hogy a mi nyelvünk nem a dolog lényegét fejezi ki, hanem annak általunk való, gyakran képies s átváltoztatott felfogását. Például szolgáljon erre: a nap felkel s lenyugszik, egyöntetű eljárás, sziklaerős jellem stb., mely szavak eredetileg s tulajdonképpen mást jelentenek, mint amely fogalmat itt velők ki akarunk fejezni. A mi nyelveink szavai nagyobbára a gondolatoknak s a dolgok lényegének ily átvitt értelmű s felfogásunk által átváltoztatott kifejezései (mi alól a hangutánzásokból eredő gyökök sem képeznek egészen kivételt). — De nem ilyen gondolatnyelvnek s nem is valami egyetemes, volapük-féle nyelvnek feltalálásáról van itt szó, amilyen universalis nyelv megcsinálható ugyan, de mechanikus és fejlődésképtelen jellege miatt az általános emberi szellemi öntudat által bajosan volna elsajátítható. S azonkívül más, — ide nem tartozó — körülmények miatt nem sokat lendíthetett