Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
szükségképen a törvény Í9 elveszíti külsőleg kényszerítő jellemét 8 bensőség lép a kényszer helyébe. A zsidóság lényegileg e törvényszerűség vallása, a keresztyén- ség a szereteté, — az a törvényben, ez a szívben gyökerezik. S a mily különbség van a két vallás jelleme között, épen olyan van szent könyvei között is. Az ó szövetség szent könyveit is elfogadta a keresztyénség mint sajátjait, mint egész tanfogalmának kiinduló pontját, azonban helyesen megmagyarázva s kibővítve. A kettőnek szent könyvei közt határozott különbség van ugyan, mely teljes kifejtésében elvi, de keletkezésében az előzmény és a kifejlés viszonyában áll. „Az érzéki az első s azután a szellemi.“ A zsidóság e kettő között a törvényszerűség fokozatán állott, s Jézus, hogy azt a harmadik, a tiszta szellemiség fokozatára emelhesse, nem vethette el annak alapját. Tudta azt Jézus nagyon jól, hogy az új bor a régi tömlőt előbb utóbb szétrombolja, de a felfogás és befogadás megkönnyítése végett szükséges volt az új elvet a régi formák keretében tárni a mindig conservativ nép elé. Rohamos átalakulás rendkívül nagy megrázkodást okoz, s gyakran magát a megvalósitandót dönti romba első sorban. Az átalakulásnak a fejlődés formáiban kell végbe — mennie s a fejlődés fokozatokban történik. A kere9ztyénség is ezen utat követte. Elfogadta a zsidó vallás keretét, elfogadta szent könyveit és istentiszteleti formáit is. Kezdetben a zsidósággal együtt, ugyanazon módon tartotta istentiszteletét s legfÖlebb az írás értelmezésénél tért el a tarizeistikus scholastika irásmagyarázásától. Azonban ismét csak az istenfogalom tökéletesebb alakulása szükségkép magával hozta az istentisztelet alakjának megváltozását is, mi legjellemzőbb kifejezést talál e szavakban: „az Isten lélek és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják őt.“ A keresztyénség ily módon a szellemi élet természetes és kielégítetlen vágyainak betöltése által a régi formák közvetítésével s azok lassú átalakításában gyökeret vert a népek szivében s a világ kovászává vált. Azonban a keresztyénség keretében is csakhamar pártokat alkotott a régi megszokott képzetkörnek az újba való áthozatala s mindjárt a keresztyénség első tizedeiben egymással szemben találjuk a két nevezetes pártot: a judaismust és a paulinismust, mint a keresztyénség particularismusát és universalismusát. Még az apostolok is részekre szakadtak e pártok keretében s mig a Jeruzsálemben lévő oszlopapostolok az első, addig Pál a második irány mellett küzdenek. E két iránynak egymással folytatott harcza csak lassan
