Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-11-01 / 4. szám
60 ottan tanult inakból lettek a hitjavítás első bajnokai, az új tan tanítói, első buzgó terjesztői. A hitújítás átültetését elősegítő körülmények közül hátra van még tárgyalnunk az erdélyi és szepesi szászok kereskedelmi Összeköttetéseit. E népfajnak már nyelve is rokon lévén a némettel, szokásban volt náluk gyermekeiknek Németországon való neveltetése s papjaikat is többnyire onnan hívták. E mellett az országnak oly részében lakván, a hol a föld nem adhatta meg számukra az élelmet, természetesen utalva voltak a kereskedésre és — megemlíthetjük — az iparra, habár az utóbbi nem vág annyira bele munkánk körébe, de felemlíthetjük azért, mert az ipar készítményei is szolgáltak kereskedés tárgyául. Ugyanis Erdélyben: Brassóban, Magyarországon pedig a szt. gáliak és némethiek igen ügyesek lévén az esztergályozásban, kulacsok s egyébb fáedények készítésével foglalkoztak, melyek kiváló tárgyát képezték kivált az első kereskedésnek. Katona szerint „a szebeniek viaszöntéssel foglalkoztak s kiváltságot nyertek több királytól az avval való kereskedésre.“ Ezeken kívül különösen kedvelt volt az arany- és ezüst-művesség, valamint találtattak tűcsinálók s rézművesek is. Igaz, hogy a nyugati államok sokkal előbbre haladtak az iparban s ezen tárgyakkal kifelé kereskedést űzni nem lehetett, de az ország szükségletei leginkább ezekből fedeztetvén, a vele kereskedők bizonyára széthordták a Kárpátok közül a reformátió magvait is. A külkereskedés tárgyait különösen nyers bőr, szarvasmarha, gabona s borok képezték, maguk a kereskedők pedig az erdélyi és szepesi szászok voltak leginkább. Gyakran megfordultak ezek áruikkal Bécsben, Krakkóban, Prágában, Yelenczében s Németország egyes városaiban, honnan a hitjavítást, fogékony keblekre találván náluk, — mert hiszen a szászok sohasem voltak barátai a papi uralomnak, miről bizonyságot tesz Engel, ki szerint 1437-ben Erdély számos városában az egyházi tilalmat megvetették — behozták. Ha tehát meg is engedjük azt, hogy a Wittembergben tanult ifjak voltak első terjesztői hazánkban a hitjavításnak, azt a hirtelen elterjedést, a mint történt, egyenesen a szász kereskedőknek kell tulajdonítanunk. Ezen kereskedők hozták be s árulták eleinte nyilvánosan Luther iratait, melyek Szebenben 1524-ben oly annyira elterjedtek, hogy midőn a reformátió elnyomására biztosok küldettek Erdélybe, egész halmazt gyűjtöttek össze s égettek meg a város piaczán. Azokat is, kik Németországból jöttek az evangélmi tanok hirdetésére, többnyire a kereskedők tartották fenn, s védték meg az üldözés ellen. A szebeni káptalan ugyanis igy ír az esztergomi érseknek: „a kalmárok vendég-
