Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-10-01 / 3. szám
38 3. Az áldozat tartama. IX. 25—28. A mózesi törvény főpapja nemcsak hogy az igazi, ősképi sátorba be nem mehet, hanem még a gyarló földi sátorban is évenkint legalább egyszer ismételnie kell áldozatát, mert hiszen oly hatástalan az idegen és öntudatlan vér, hogy azt gyakran meg kell újítani. A mi főpapunk csak egyetlen egyszer ment be a Szentek-szentébe, hogy áldozatát bemutassa s az ő áldozata örök időkre, egyszer-mindenkorra szól, tartama tehát nincs időböz kötve. Kezdete a bűnös világ utolsó szaka, a midőn az „e világ“ helyébe „ama világ,“ az üdv világa lép. 0 a sarkköve, s határa a két világnak. 0 öröktől fogva létezett ugyan, de csak egyszer jelent meg a földön, hogy véget vessen a bűn uralmának s ezen ténykedése a múltra is kihatott, különben többször meg kellett volna jelennie. Itt szerző megfeledkezik Melkisedek főpapságáról mondott szavairól tehát Krisztus főpapsága az ő idejére nem hathat ki, vagy pedig fel kell vennünk, hogy a Krisztus múltra kiható főpapi ténykedése folytatása a mózesi törvény-vallás főpapsága által megszakasz- tott tökéletes szolgálatnak. Krisztus e bűnös világot egyszer-mindenkorra átalakította, azért ha most még egyszer eljön, a mint megigértetett, többé nem a bűnnek eltörlése, hanem az üdvösség megvalósítása végett jön. Úgy van az, mint az embereknél, kik szintén egyszer meghalnak és csak azután jön rájuk az Ítélet; a Krisztus is meghalt az emberiségértsha még egyszer eljön, csakis ítélet tartása végett jelenik meg. Sajátságos képet nyújt itt levelünk a zsidó és keresztyén vallás viszonyáról. Az első még nem tűnt le a világ színpadáról, az utóbbi még nem lépett fel arra teljes valóságában, a pogányról meg épen a levélen át szó sincs. Ez nem egyezik meg Pál universalistikus felfogásával, mert a mennyiben ezen jellege megvolna is a keresztyénségnek, az csakis az előfutó zsidó vallás híveire, a hivatalosokra (IX, 15.), az Abrahám magvára vonatkozik. 4. Az áldozat értéke. X. 1—18. Már eddig kimutatta szerzőnk, hogy a törvény idejét múlta, értéktelen s az általa rendelt papság is mint földi halandó és igy változó, szentélye csak halvány másolat, intézményei gyarlók, szövetsége csak kőbe vésett, áldozata szintén csak testi, folyton megújuló s most épen e folyton megújulás tényéből mutatja ki, hogy értéktelen is. Évente, sőt naponta hoznak áldozatot, meg-megújítják azokat s épen ez mutatja legjobban, hogy azoknak bűntörlő, megszentelő hatásuk nincs. Igaz hogy a testet megtisztítják (IX. 13), de nem a lelket s még azt
