Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-10-01 / 3. szám
36 épített s e sátorban hozta meg érettünk az ő áldozatát, de nem a levitikus papság módjára „bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által.“ Ez volt azon út, a melyen ő bement a Szentek- szentébe s melyet nekünk is meg készített. Természetes, hogy ha az ő áldozata a szellemnek szólt, maga az áldozat is a szellem természetének megfelelőleg örök váltságot szerez. így az áldozat fogalma a keresztyénségben is megmarad ugyan, de minden földi salaktól megtisztulva, megnemesedve benső, az egész életfolyamatot megszentelő áldozattá válik. Ezen benső áldozat az uj tökéletes főpap által alkotott sátorban történik, a mely befogad mindenkit s mely az elsővel mint emberi kéz által készített s emberi ész találmányaival megfertőzött sátorral szemben tökéletes. Yéráldozatot hozott ő is, mert hiszen az kell az engesztelésre, de mennyivel magasztosabb hogy a maga vérét ontotta a bűnök bocsánatára. Az ő áldozatának kettős oldala van, t. i. maga a bűnökért való véráldozat, mi által csak főpapi tisztét teljesité és a fölmagasztaltság, a föltámadás, mi által mint Megváltó megnyitotta számunkra is Szentek-szentének kapuit, föltárta az üdv útját (Schmidt). Ennyivel magasabb az uj szövetség áldozatának tárgya s ez az áldozó főpap főlénye mellett szól. Szerzőnk a Krisztus halálát úgy tünteti föl, mintha hullatott vére csak arra lett volna szükséges, hogy megnyíljék előtte a Szentek- szentének ajtaja. Ez sokkal alacsonyabb felfogás a Pálénál, ki szerint a Krisztus bűneink eltörlése végett áldozta föl magát, mi által eleget tett Isten igazságosságának. 2. Az áldozat hatása. IX: 13—23. Az új szövetség áldozatának nemcsak tárgya, hanem hatása is nagyobb. a) Miként láttuk, már a legrégibb időktől szokásban volt a többi között u. n. bűntörlő vagy engesztelő áldozat hozatala, melynek rendkívül nagy hatást tulajdonítottak. A 13-ik versben szerző véres és engesztelő áldozatról szól s szerinte a véráldozatra bikákat és bakokat (kosok), ellenben az égőáldozatra üszőborjakat használtak. A dologban az a lényeges, hogy a véráldozatok vérével befecskendezték a templom mennyezetét és a sátor két részét elválasztó függönyt, a hamvat pedig a bűnösnek fejére hintették, a melynek tisztító hatása alatt megtisztult bűneitől. Most szerzőnk szembeállítja ezzel a végtelenül magasabb új szövetségi áldozatot s bebizonyítja, hogy ha már azoknak is volt bűntörlő hatásuk, annál inkább van Krisztus áldozatának. Hiszen Krisztus áldozata tényében megvan minden kellék, mit az ó testa-
