Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
222 Hajnal dereng Vittenberg városából Egy uj, szabad kor fényes hajnala S az uj kor bátor, nagy apostolához Elmegy e honnak nagyja, apraja. Majd megjővén e hon földére újra, A feltámadt szabad szót hirdetik És sereg kél a vezérek nyomába, Kik szivük hitét vallják, érezik. Megostromolva a vakság hatalma A világosság ellen harczra kél. Nagy seregével jutva diadalra, A szabadságról bünösént Ítél. Majd harczi zajban, vészben, küzdelemben, Az Isten ő szikráját védni megy S mit zsarnok önkény rabbá nyűgözött le, Feloldják újra azt a fegyverek. Mikor a harcz pihenni tért, nyugodni, Bénultság fogta el a nemzetet. A sötétség uralmat vett, hatalmat S a hitszabadság újra elveszett; Tilos lön a szabad szó gondolatja, A szív hitének bátor nyilt szava, Csak mint remény élt jobbak kebelében, Hogy felderül még sorsuk hajnala. S Frankhonban ime uj nap kél az égen: Testvériség, szabadság, egyenlőség! Mi népeknek szivében szunnyadt régen, Az most kitörve fényes lánggal ég. Elhozta hozzánk szellő és futószó A nagy megváltás uj örömhirét S nagyok lakába, pórok gunyhójába Az uj tanok eszméit elvivék. Tanácsra gyűltek az ország, a rendek, Szivökben bátor, nagy határozás, Hogy mit Isten az égben gondolt, rendelt, Annak a földön sorja lenne más.
