Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1891-05-01 / 10. szám
218 a rom. katolikusoknak, abban t. i., hogy vegyes házasságot ezen törvény szerint csakis róm. kath. pap előtt lehet kötni. Most már semmi sem akadályozhatta volna meg a második királyi válasz beczikkelyezést, hisz a rendek azon világos és kijelentett szándékkal kérték azt, hogy bármilyen legyen is, általa a vallás ügye véglegesen elintéztessék. A róm. kath. papság azonban még most sem mondott le teljesen reménységéről s egyes katholikus megyék követei is tiltakoztak annak beczikkelyezése ellen, mert szerintük az a róm. kath. egyházra sérelmes, az evangélikusok irányában meg a bécsi és linczi békekötések határait is meghaladja. Nyitra egyik követe, Tolna, Sáros, Esztergom, Komárom és Vasvármegyéknek pedig teljes képviseletei egyenesen ezen okból nem járulhatnak a királyi javaslat beczikkelyezéséhez. De annál elismerésre méltóbb ezen katholikus főurak és követek fellépése, kik most is tántorítlanul küzdöttek az evangélikusok jogaiért s a második királyi válasznak feltétlen beczikkelyezését követelték. — Lelkes, igazán szabadelvű beszédet mondott a többek közt a febr. 8-iki ülésen Batthyány Alajos gróf, ki határozottan követeli a királyi válasz törvénybe iktatását s tiltakozik minden ellenmondás ellen, mert ez a királyi válasz közösen választott biró Ítélete, mely fellebezést nem ismer. Követeli továbbá a királyi válasz beczikkelyezését, mert itt nem arról van szó, hogy melyik vallás tökéletesebb, arról sem, „hogy a visszavonásnak utálatos magvait a következő nemzedékre is elhintsük és mivel mi boldogok nem vagyunk, maradékainkat is boldogtalanokká tegyük j hanem a társaságnak közjussai, az emberi nemnek azon megtántorít- hatlan szentséges törvényei forognak itt fen, a melyeket a mi atyánkfiáitól és véreinktől meg nem tagadhatunk, kiknek fejedelmünk iránt való különös tiszteletüket, a hazához nem csupán szokásból vonzó szereteteket és a közjónak előmozdításában megbizonyított fáradhatatlan buzgóságukat gyakori bizonyságokkal tapasztaltuk“. Hasonló szellemben, szent lelkesedést higgadt okossággal párosítva beszélt még Zichy Károly gróf országbíró és Urményi József királyi személy- nök is. Ezeknek, valamint más és pedig jobbára róm. kath. követeknek felszólalásai ellenében a papság csak azt vihette ki, hogy ellenmondását, bár minden időre érvénytelennek nyilvánítva, szintén felvették a törvényczikkbe. így tehát elintézték volna azt a sokat hányatott, sokat megvitatott ügyet. A róm. katholikus papság azonban még mindig keres valami fogódzót. Márczius 5-én ugyanis Kolonics László gróf kalocsai érsek kijelentvén, hogy a papság ellenmondását érvénytelenítő záradék az ő akaratjuk ellenére jutott a törvénybe, annak a római kath. papság
