Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
u testvérekké, önmagához hasonlókká, az üdvnek részeseivé tett s megszabadná őket is a bűn halálának rabságából. Épen ezen megalázkodásában áll az ő legnagyobb, legmagasztosabb ténye : az üdvö- zités.' S mert emberré lett, mert testvéreihez hasonló, bár fölöttük álló volt, mert értük munkált, üdvösségük érdekében büntörló' áldozatot mutatott be Istennek : mint igazi hiv főpap tűnik fel eló'ttünk. E tisztét ő nem a törvény parancsolta kényszer, hanem saját üdvöt osztó kegyelmének kifolyásaként teljesítette s azért eltérőleg a földi fó'papétól az ő tiszte nem a törvény, hanem a kegyelem széke. (IV. 16.) 2. Az elhivatás. V. 4—10. Ha az egyik oldalról szükséges, hogy a főpap ember legyen, más oldalról szükséges az is, hogy ne emberi, hanem isteni jogon, a rendelés az elhivatás alapján lépjen tisztébe. A zsidó vallás papi rendje Árontól származtatta magát. Áront az Úr maga választotta vallása főpapjává s azóta is csak Áron utódjai lehetnek főpapok a zsidó theokratiában. Megtörtént ugyan, hogy Herodes és a római kormányzók önkényt helyeztek valakit a főpapi székbe, de azokat a zsidók nem is ismerték el soha igazi főpapoknak s már csak azért is elfordultak tőlük, mert a gyűlölt hatalom mintegy gúnyként helyezte őket legszentebb birtokukba. E kellék tehát rendkivül fontos volt a zsidók szemében, mit a szerző helyes tapintattal kiérzett s azért szentirási helyeket idézve, gondos körültekintéssel fedezi Krisztust azon vád ellen, mintha ő is emberi jogon tolakodott volna a főpapi székbe. Nem a saját akaratából, nem is emberekéből, hanem magának az Atyának rendeléséből lett ő az általa kijelentett vallásnak főpapja. Mint Fiú egyszersmind főpap is (II. 7. 17.) ki vallásunk apostola és főpapja (III. 1.) még pedig nem is Áron, hanem egyenesen Melkisedek rendje szerint, tehát örökkévaló, igaz és szent (110. zs. 4) kit az Atya a maga jobbjára magasztalt fel (I. 13.) S mivel Krisztus testben léte alatt szenvedései és halála s azon odaadó és teljes engedelmesség által, melylyel Atyja iránt viseltetett, a teljes tökéletesség birtokosa, s a legnagyobb dicsőség részese lön, mint ilyen megszerezte számunkra is az örök üdvösséget. De hogy ezt az emberekkel közölhesse, az Atya főpappá, még pedig mint a legtökéletesebb lényt, a legtökéletesebb főpapnak, Mel- kisedeknek rendje szerint való főpappá tette őt, s mint ilyen egy személyben királya és főpapja az ő vallásának és népének. íme tehát a két főpapi kellék, a képesség és az elhivatás megvan, még pedig személyiségének magasztossága arányában tökéletesen van meg a mi főpapunkban is.
