Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
12 csakis az ember szellemvilágában élnek, de magasztosságukat ki kisebbíthetné? Mózes, a zsidó vallás e legnagyobb prófétája, e szellemóriás kitörülhetlenül bár, de csak szellemileg él nagy alkotásaiban. A szerző meghajol ugyan e nagyságok előtt, s mint a ki maga is zsidó volt, hogy kegyelettel szól rólok. De ebből természetszerűleg foly a másik jelenség, hogy ezeket mindjárt össze is hasonlítja az új szövetség közvetítőjével. Ez alakok éltek e zsidó nép tudatában, mint legnagyobbak Isten után s midőn a keresztyén vallás tért követelve magának e világban s az emberek sziveiben föllépett, a régi megszokott vallásos képzetekkel összenőtt nép önkénytelenül is azt a kérdést vetette fel: ime e nagyságokat, melyek lelkemet a hatalmas Jebováboz emelik elhagyjam-e egy bizonytalanért? Ki s mi pótolja ezeket nekem? Szerzőnk jól ismerhette népét, midőn első sorban is ezen nagyságokat törpítette el a Krisztus nagyságának feltüntetésével. Ha az emberek szellemvilágát, gondolkodásának ideális irányát hatalmába kerítette s más tárgyhoz kötötte, könnyű volt azután az érzéki irányt is meghódítania. Ezt tette szerzőnk s csak itt-ott, mintegy elvétve utal arra, hogy ő különösen a Mózessel való összehasonlítás kapcsán e nagy főpappal szemben Krisztusnak magasztosabb főpapságát mutatja ki. Az összehasonlításban szerzőnk előbb mindig csak az ellentétekre szorítkozik, majd meg az egyezést mutatja ki, de ezt is mint a tökély és tökélytelenség ellentétét. Szerzőnknek nagy emberismerete volt, hogy így választotta meg beszéde irányát. A múltból halad a jelen felé, mert hiszen czélja feltüntetni azt, hogy a zsidóság csak előképe a keresztyén- ségnek s midőn a valóság bekövetkezik, az előkép szükségszerűleg megszűnik s tért ad annak, amit eddig csak leképlelt. Az eszmekörben csak ellentéteket lát, most a jelenben is fenálló intézményeket tehát a valót veszi szemügyre s míg egyrészt kimutatja, hogy mindaz a keresztyénségben is megvan, addig másrészt épen az előbbiek kapcsán feltünteti, hogy sokkal tökéletesebb alakban. Ezért volt szükséges az első rész tárgyalása, hogy most annál közvetlenebbül s világosabban kimutathassa, mily alantos fokon áll az érzéki képzetekkel átszőtt zsidó intézmények mindenike szemben a mindent szellemesítő keresztyénséggel. Mindezek összefoglalója a főpapság fogalma mint a miben egységessé vált az egész zsidó vallásos képzetkor minden jelensége. A zsidó vallásnak van főpapja: nekünk is van s most mérjük össze a kettőt, meglássuk kié nagyobb?
