Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-09-01 / 1-2. szám

10

oldalt veszi tekintetbe s az uj szövetség közvetítőjét szembeállítja a zsidó felfogás legnagyobb tekintélyeivel. A zsidó vallási képzetkörben mint nagyságokat a próféták, az angyalok, Mózes és a vallás külső feje, a főpap alakját találjuk, mely utóbbival szerves összefüggésben van a szentély és az összehasonlítás által megdönti. Ha.L£L_levél első három versét elolvassuk, az egész levél iránya világos* előttünk.

Első sorban is a kijelentésnek magasabb voltát tárja fel s a próféták és angyalok közvetítette kijelentéssel a Fiúnak adott kijelentést állítja szembe. Isten nem egyszer s nem egyféieképen szólt már az Atyáknak, de ez épen mivel sokszerű és részekre oszló, nem is lehet absolut tekintélyű. De meg akkor csak a próféták által szólott, most ellenben Fia által s épen ebben van az új szövetségnek fenséges jelleme, mely az eddigi sokféleséget egy teljes egészszé összeolvasztja s egy teljes egészbe fel magasztalva állítja elénk. Vele eljött a teljesség, a releítooig. A próféták csak halandó emberek, a Krisztus ellenben Isten teremtő alkotásának részese, az Atya „dicsőségének fényessége és személyének kimetszett bélyege,“ ki a mellett, mint főpap — s ebben jelzi már a levél további eszmemenetét — „mindeneket táplál amaz ő hatalmas beszédével“ s ki mint ilyen „megtisztított a mi bűneinkből ő maga által“ s végül, a ki „ama magasságos méltóság jobbjára ült.“

A próféták Isten szelleme által megvilágositott emberek kiknél az angyalok mint Isten után legmagasabb lények végtelenül méltó- ságosabbak, de Jézus még azoknál is nagyobb, mert ő „Fiú.“ A neve világosan feltünteti isteni fenségét. De származása és hatalma is azok fölé emeli. Azokat, miként a többi teremtményeket is, az Úr teremtette,“ hogy legyenek lelki állatok és az ő szolgái“ (I. 7.) Krisztust ellenben az Atya mint elsőszülöttét nevezte meg, ki mindenek felett állván, uralkodik az igaszság országában. Azok szolgák, ő úr, kit maguk az angyalok is imádnak s bár azok is szinről-szinre láthatják az Urat, de a Fiú meg épen mellette, az ő jobbján ül, él és uralkodik.

E kis részecskének egész jelleméből, de már a I. 3-ból is világosan kitűnik, a szerző christologiai felfogása, a ki Krisztust sokkal magasabb szempontból tekinti, mint Pál apostol. Pál christologiájá- nak szembeszökőleg erős az anthropologiai oldala: Jézust „égből alá- szállott második embernek,“ „második Adamnak“ nevezi s különösen az ember Jézust hangsúlyozza. Levelünk ez érzéki felfogást elejti s Krisztust, „mint prófétáját és főpapját a mi vallásunknak“ (III. 1.), mint tisztán isteni lényt az érzéki világ fölé emeli. E tekintetben tehát közel jár a lóyog fogalmához, de azzal mégsem azonosítja a