Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
8 legjobban jellemzi a VIII. 13, mely szerint a keresztyénség, mint új, mint jobb szövetség fölössé teszi az ót: „mikor új szövetséget mondott, az elsőt óvá tette : a mi pedig óvá leszen és megvénheszik, közel vagyon ahhoz, hogy semmivé legyen.“ A levél szerkezete s felosztása. A zsidóság lényegileg theokratia s azért e levél tárgyát is első' sorban az képezi, hogy a keresztyénségnek sokkal magasabb főpapi hivatalát szembeállítsa a zsidóval 3 kimutassa annak főlényét s ennek kapcsán a törvény bukását is, mert „minekutána a papság elváltozott, szükség, hogy a törvénynek is változása legyen.“ (VII, 12.) E feladatát szerző a levél első részében (I, 1 — X, 18.) oldja meg s azután a második részben (X, 19 — XIII, 20.) tisztán parae- netikus czélzatból ir. A zsidóvallásnak látható feje a főpap. Az egyetlen főpap, ki a jeruzsalemi templom papja volt, az egész föld kerekségén lévő zsidóság főpapja, mert Jehova csak ez egygyel érintkezik s a szentek szentébe való belépés csakis ezen egyetlen embernek van megengedve. Szerzőnk szerint — Pállal ellentétesen — nem a törvényben, hanem a papságban rejlik a zsidóság jelentősége és múlhatatlansága s ebben egyezik ez a keresztyénséggel is. Krisztus összes tevékenysége is a főpapság fogalma alá vonható s igy vallása egy új üdvintézvény. A lévi-féle papság mélyen alatta áll a Júda törzséből Melkisedek rendje szerint való isteni eredetű főpapnak, ki saját vére által törölte el bűneinket s ezen áldozat árán lépett be a szentek szentébe a meny- nyekbe s lett örökkévaló főpapunk (Holtzmann). A messiás a zsidó felfogás szerint a nép megváltása végett jön s a főpapnak tiszte, szintén a nép bűneinek áldozatokkal való eltörlése. E két vonás egyesítve van Krisztusban, ki Messiás, mert megszabadította a népet a bűn rabságából és főpap, mert áldozati halála volt a bűn eltörlője. A főpapi hivatal volt tehát a legfőbb a zsidó vallásos képzetkörben. ;s miden levelünk szerzője a héberek kisszerű, partikuláris felfogásához szokott zsidókeresztyéneket a keresztség magasztos voltának helyes megitélésére s méltánylására akarja bírni, mint maga is zsidókeresztyén helyesen állapítja meg gondolatmenetét. Az első részben (I. 1—IV. 13.) első sorban is a keresztyén kijelentésnek, mint új szövetség létesítésének, a zsidósággal szemben való fenségét mutatja ki, különösen közvetítője személyének főlénye kapcsán. A második részben (IV, 14 — X, 18) Krisztus főpap voltának tárgyalásával foglalkozik s a főpapi kellékek felsorolása (IV, 14 — V, 10) s egy
