Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
94 A reformatio megszerezte számunkra azon jogot, hogy szabadon s erkölcsileg komolyan megvizsgálhassuk a tudomány minden eszközét felhasználva a szentirást, a protestáns embernek pedig jogot adott arra is, hogy a Conf. Augustanát ép oly módon vizsgálhassa, s lényegét elsajátítsa. Ma ünnepeljük a reformátió nagy napját, születésenapját s méltón fogjuk megülni, ha a nagy nap emléke visszavezet minket a reformátió elveihez, hogy azokat újra felelevenítsük magunkban, ha tán a mindennapi élet elhalványította azokat bennünk. S ha az ág. hitvallásról szólottunk, azért tettük, hogy újra kezünkbe véve ezen örök jelentőségű müvet, merítsük belőle azon szellemet, mely a reformatio ifjú korában éltette az Isten szolgálatában állók lelkeit. Becsüljük meg a protestantismus ezen classicus remekét, mert ez legjobban mutatja meg nekünk, mit tesz az protestánsnak lenni. Bizony nem csekély dicsőség, de nem is csekély dolog, igaz ág. hitv. protestánsnak lenni. — Nagy, mondhatnám óriási lelki erő kell ahhoz, hogy egyedül Krisztust tudva közvetítőnek, egyenesen személyinek tudjuk a vallási viszonyt; de a mily magasztos az a tudat, hogy az örök szeretet gyermekei vagyunk az Isten atyai kegyelméből, csupán a szeretetben munkás hit alapján, ép oly ocsmány, ép oly alacsony azon álláspont, midőn Isten elől a pap mögé akarnak elbújni, midőn ettől akarják lelkiismeretük nyugalmát megszerezni, s ha kell pénzen megvásárolni. Krisztus urunk azt mondja: „lészen egy akol és egy pásztor!“ Hol vagyunk még ettől! Eltekintve a physicai tértől, melybe a keresz- tyénségnek még csak a jövőben van fenntartva behatolni, nézzünk oda, a hol egy oly földrész, mint Európa, már is egészében keresztyénnek nevezi magát. Hányán vannak, a kik igazán keresztyének, hányán vannak, a kik Lutherrel felfogták, mint jelentsen Jézus Krisztus ama szava „lélekben és igazságban imádni!“ Hányán vannak, kik igazán életelvet látnak a keresztyénségben, mely nem hogy bizonyos esetekben, hanem minden lépésnél, a legcsekélyebbnél is zsinórmértéke legyen eljárásunknak, — mely annyira kell hogy összeforrjon lényegünkkel, hogy ez által mindenben determinálva, az akarat szabadságáról beszélhessünk ! De eltekintve a praktikus oldaltól, nézzük hol állunk a theoria, a tan terén! Megértették-e mindenütt már az Istennek mint szellemnek, mint emberré lett szellemnek fogalmát? Nem igyekeznek-e most is a kífejezhetlen, a boldogító gondolatot sivár puszta szavakba szorítani, s azután a szavaknak adni felsőbbséget a gondolat fölött! Nem törekednek-e arra most is, ép úgy mint a sötétség korában, hogy a keresztyénség gyönyörű virágainak illatát elfojtsák, — a szellemi zománczot ezen virágokról lesúrolják! Nem látjuk-e még mai
