Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-11-01 / 4. szám
64 szavát, ki tanban és életben legjobb mesteretek : a testté lett ige szavát! — De azután ne legyetek nyomorult köznapi lelkek, fenséges beszédének hallatára, — ne botránkozzatok meg úgy, mint ama nesz nélkül papucsban lépkedők és „boldogságbarátok“, mert az ő szava hatalmas, és nem olyan, mint az ókori és mai Írástudók szava. — Ne ellenkezzetek, ha jármát nyakatokba akarja adni, mert az csak az érzékeknek járom, a léleknek pedig megváltás ......... D e én elakarok hallgatni, hadd beszéljen ő maga : — halljátok az üdvezítő hívó szózatát! „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugosztlak titeket.“ „Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és találtok nyugalmat a ti lelkeiteknek.“ „Mert az én igám enyhe, és az én terhem könnyű.“ Luther és Zwingli christologiai álláspontjának és eszel összefüggésben azon különibségnek kimutatása, mely az ágost. és helv. hitv. ev. egyházak között a szentségek fogalmára nézve létezik. Irta: Geduly Henrik. — (Folytatás). Határozottan legfontosabb azonban polemikus érdekből a Zw. tana ellen szóló 6-ik szakasz, mit is bővebben meg kell ismernünk. Midőn Zw. megtagadja Krisztus testétől az Úrvacsorában való jelenlétet, a többi közt első sorban hivatkozik a „Hoc est corpus me um“ (szereztetési igék)-ről alkotott magyarázatára, és pedig lényegileg főérve, hogy mivel Kr. láthatóan adta testét mi érettünk, azért az Úrvacsorában nem ehetjük az ő testét, mely érettünk adatott, miből következik, hogy az írásnak e helyét szó- szerint venni nem lehet. Erre feleljük: mi nem azt mondjuk, hogy a szentségben Kr. azon testét, azon alakban élvezzük, mely s melyben mi érettünk adattaték és megfeszítteték, hanem hogy a szentségben jelenlevő test egy lényegű és természetű azzal, mely érettünk adattatott. Egy lényeg pedig lehet itt látható, ott láthatatlan alakban. Ismét, hogy az Úrvacsorában csak a kenyeret s nem Kr. testét eszszük, az Zw.-ék szerint következik Kr. azon mondásából: „Valahányszor a kenyeret eszitek“ stb. De azt már kimutattuk, hogy itt nem pusztán kenyérről van szó, ép úgy, mint nincs a szereztetési igékben sem. S ismét a következő helyekre hivatkozva: „Az Úr az égbe vitet ék“, „Én elhagyom e világot és az
