Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-10-01 / 3. szám
41 értenek semmit. Nem úgy van az tehát, mint mikor az ember létrán a háztetőre mászik, hanem annyit jelenj hogy ő minden teremtmények felett való. Ezért neki minden teremtmény szemei előtt (für Augen) való, sokkal inkább, mint te az enyéim előtt, mert közelebb van hozzánk, mint bár mely teremtmény a másikhoz. Miért is nem száll ő föls alá az égből : nem kell őt lehoznunk a kenyérbe, midőn eszünk (1. Zw. i. m. De Christo Domino). Az ő igéi, melyekről szó van, azért adattak, hogy tudjuk, hol keressük és hol találjuk meg őt legigazabban, őt, ki benn vagyon mindenben, kőben, tűzben, vízben, kötélben, de ki ép azért akarja, hogy ne máshol, csak a szt. igékben keressük őt, itt járjunk utána s ekkor biztosan meg is találjuk őt, — : ezért adta tehát nekünk a módot az Ige által, hogy tudjuk, hol keressük és találjuk meg őt. — Igaz felfogás tehát Kr. uralmáról és az Atya mellett üléséről az, hogy ő szavával, igéjével mindenütt jelen való s ha így, hogy ne a szentségben, holott is testét s vérét igéjével hozzá* fűzi a kenyérhez és borhoz. — Kg és fold az ő zsákja s a mint a búza megtölti a zsákot, épúgy ő minden dolgokat. Bármit mondjanak tehát az ellenfelek, igaz hit marad, hogy a mint Kr. szavával annyi csodát mivel naponként (a szívekben), megteheti ezt ugyanezen erő által a szentséggel is. < > az Igébe foglalta magát s az Ige által a kenyérbe. Summa summarum: Isten igéje mondja, tehát igaz, — s ezzel megdől a mástan. lm a christologiai commun. idiom, (az ember mindenható, minden emberek felett való, megdicsőült) és az ubiquitás elemei, — úgy azonban, hogy nem állíttatik az abs., a merev, metaphysikai ubiquitás, • hanem az még mindig Isten igéjéhez, mint feltételhez és tartalmazóhoz van kötve. II. Tétel czáfolata. A rajongók azon tétele, hogy nem szükséges, hogy Kr. teste és vére valósággal jelen legyen az Úrvacsorában, csak onnan származhatik, hogy ők szivükben nem ismerik Kr.-t. — Ki fogja Istent tanítani az ő akaratára? — Isten úgy akarja, hogy jelen legyen, tehát úgy van s ezzel elesik az ellentétes tétel. — Ha Isten akaratának bírálatába merészkednénk bele, úgy azt is kérdezhetnők : Isten, te mindenható vagy, egy szavadba kerül vala és minden bűn és halálnak vége, — mi szükség volt arra, hogy fiadat lekiild, ő szenvedjen és megfeszittessék ? (Elhallgatott gondolat: ki fog az I—i üdvoekonemiába avatkozni?); vagy, hogy Kr.-t férfi közbejöttével és mégis vétek nélkül fogantathattad volna egy nem szűztől, vagy, hogy nem volt szükség arra, hogy Kr. Isten legyen, mert hiszen mint ember is mindenhatóságod folytán épúgy feltámadhat s minket megmenthet vala. — Ilyeneket lehetne mon4
