Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-10-01 / 3. szám

38

S evvel kapcsolatban legyen egyúttal az is jelezve, hogy a két ellentétes világérzet hova tartozik — az érzetek s érzelmek birodalmába: a művészetbe. A művész folyton a „szív“-nek befolyása alatt állván csak ennek hangulatait érzékítheti meg művében s pedig kedv s kedvetlenségi lényege szerint optímistice vagy pessimistice. S a művész nagysága s universálítása ebben a tekintetben éppen abbeli tehetségének mértéke szerint Ítélendő meg, vájjon tudja-e érvényre emelni e két egyaránt jogos világ érzet bármelyikét vagy csak egy oldaluan az egyiket vagy másikat.

Itt, a művészet területén békében megvoltak az Optimismus s Pessimismus évezredek óta s együttes működésükben teremtettek oly világképet, mely habár semmi esetre sem léphet fel tudományos igazság igényével, de igen is és joggal érzelmi valódiság igényével. — Mi tehát „ceterum censeo“-nkat oda fogjuk összefoglalni, hogy a hedonismus elve — mert ez alapja a két világerzetnek — mint pusztán subjectiv, tehát tudománytalan természetű, alkalmatlan arra, hogy valamely philosophiai rendszer elve legyen, s hogy ezen elven szükségszerűn épült boldogság- s értéktan — vagy akárminek hívassák is — mint philosophiai disciplina a lehetetlenség birodalmába tartozik.

De ha fel is tesszük barátaim, hogy ily disciplina lehető szükséges-e az ethikának megalapításához s fölépítéséhez? Jobban mondva: minden erkölcsi cselekvésnek végczélja szükségszerűen egy kedvvel teljes állapotnak kell-e lenni, hogy általában erkölcsi cselekvés létre jöhessen ?

Meg kell vallanom a boldogság szava, akár mint egyszerű, akár mint összetett szó ellen mindig ellenszenvvel viseltettem, leginkább pedig ha az ethikában használták, azon disciplinában, melynek — szükebbkörü hivatásától eltekintve — mármint tudománynak nincs dolga azon fogalommal, melyet a boldogság szava kifejez. Mit is jelent az a szó: boldogság? A nép nyelvhasználata szerint s ez itt az egyetlen mérvadó, jelenti az érzéki életnek azon állapotát, mely az öszszes természeti ösztönök kielégítése által a subjectum kedvvel teli passi- vításának mondható. Mit tárgyal vagy mi az ethika ? Bizonyára nem egyéb egy objectiv-tudományos elvekre alapított világnézetnek azon részénél, mely az öntudatos emberi akarás és cselekvés objectiv rugóit, tekintettel objectiv (eudämonologiailag teljesen közömbös) értékekre, rendszeresen s organice tárgyalja. Ha most a fent meghatározott „boldogságot“ tesszük az erkölcsi cselekvés czéljává, nemde ép erkölcstelent vagy erkölcsön kívülit viszünk az ethikába még pedig végczélúl. Azt hiszem, igen. (Folytatása következik.)