Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
munkás szellemet elaludni nem engedheti úgy az akadémiai mint az összes hazai ev. theologiai ifjúságunk, ha csak nem akarunk szennyfolytot ejteni akadémiánk sőt a két testvérintézet jó hírnevén! Mindezek után e rövid visszapillantásomban, végig tekintettem -volna munkánkon melyet ez évben végeztünk s hálát kell adnom az Egek Urának a kegyes támogatásért, hogy lekiildte hozzánk, a mennyei segedelem lelkét, hogy emberi gyarlóságunkban gyámolunk legyen. Köszönetét kell mondanom szeretve tisztelt elnök Urunknak, hogy ez évben is szives volt elvállalni körünk vezetését s kérjük tartson meg bennünket továbbra is jó indulatában ! S az ez évben akadémiánktól s körünktől elváló pályatársaink fogadják azon kivánatunkat buzgó fáradozásukért, melyet e körben a közügyet szolgálva kifejtettek, hogy az Úr áldása kisérje az életben s ez legyen jutalmok e körünkben kifejtett buzgó fáradozásért! IS végül kérem az ifjúságot, hogy a jövőben is példás egyetértésben, egymás iránt való szeretetben kitartóan küzdjön tovább, hogy mindnyájan egyek legyünk, legyünk egyek a szt. lélekben és az egy főben a Jézus Krisztusban! Isten áldása legyen jövőre is körünkön. Hallgassunk a kötelesség szavára s törjünk előre, soha nem lankadó buzgalommal. A Mindenhatónak szent lelke lebegjen a kör s az itjuság működése felett! 225 — Lapunk ez évi folyama a jelen kettős, május-juniusi számmal véget ért. A következő (X-ik) évfolyamra az előfizetések „Raffay Sándor theologus, Pozsony, Szélutcza 15-ik szám“ czimen küldendők be. Előfizethetni egész évre (júliustól — júliusig) 2 írttal, félévre (júliustól — deczemberig) 1 írttal. — Soproni testvéreink szíves, az egység érzetét s ebben a közös munkálkodás kötelességének tudatát élénkítő s fokozó látogatása, mely immár mind bensőbb s bensőbb kapcsot létesít a két testvérintézet között, múlt hó 18-án lett ténynyé. Nehéz volna ecsetelnünk az örömet, melyet a szíves látogatás bennünk felköltött, s soproni testvéreink azon szívességének hatását, melylyel honmaradt véreiknek üdvözletét és rokonérzelmeit úgy szóban, mint közöttünk való tartózkodásuk alatt tényekben is annyiszor és oly élénken kifejezték. Elég BELÉLETÜNK.
