Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
213 a bölcsészeire. Szőrszálhasogatásnak, a gyakorlati életet szem elől tévesztő üres speculátiónak. az emberi szellem elülésére kitalált, senki által sem érthető tételek és .terminus tecbnicus“-ok remiszertelen halmazatának. s így nem csak haszontalan, hanem egyenesen káros valaminek s kitudja, mi minden egyébnek nem nevezik akárhányszor a philosophiát. Nem lehet czélom mindezen állítások, mindezen vádak helytelenségét, tehát ellenkezőjét kimutatni, hisz a figyelmes vizsgáló, még inkább a bölcsészettel foglalkozó előtt első pillanatra világos, hogy az ilyetén vádaskodók mindenha a felületen mozognak, a dolog mélyére hatni nem is kívánnak s a bölcsészeti kérdések reájuk nézve „terra incognita“, — mindenekfelett és főkép pedig világos az, hogy a vád, melyet a bölcsészet ellen intéznek, árulójává lesz saját tudatlanságuknak, mert kétségtelen, hogy midőn a bölcsészetet károsnak Ítélik, szem elől tévesztették az emberi szellem egyik alapirányát, mely ép űgv követeli érvényesülését, kielégítését, mint bármely más tehetségünk. Egyébként mindeme vádak és téves nézetek önkényt elesnek akkor, ha sikerül megdöntenünk azt a vádat, mely, bár — előre is kijelentjük — szintén minden alapot nélkülöz s járatlanságot árul el, mégis legkönnyebben ejthet tévedésbe, legkönnyebben hódíthatja meg a mélyebben, figyelmesebben vizsgálókat is! — S ez a vád nem egyéb mint: hogy a bölcsészet, bár sem károsnak, sem haszontalannak, de tudománynak sem mondható, mert hiányzik határozott tárgya, nnm lehet nála szó minden tudománynak legelső s elengedhetetlen kellékéről a rendszerről. Beszélünk ugyan egyes korszakokban felmerült plilosophiai rendszerekről, de vájjon nevezhetők-e ezek rendszereknek a szó valódi értelmében, úgy a mint az egyes exact tudományok körében tapasztaljuk? Hisz az egyes philosophiai rendszerek annyira kiilömböznek egymástól — úgy a kiindulási pontúi szolgáló elvek, mint egész tartalmuk s eredményük tekintetében, sőt egymásnak nem ritkán ellen is mondanak ? Lehetséges-e tehát ennek dacára ezekben valami közös és lényeges vonást felfedezni, lehetséges e eljutnunk oly általánoshoz, mely minden egyesben is feltalálható, lehetséges-e szóval megalkotnunk a philosophiai rendszer fogalmát? Óriási feladattal állanánk szemben, ha a fentebb kijelelt módot követve, tehát synthetikai utón akarnánk célunkhoz eljutni, mert sorra kellene vennünk minden a philosophiai fejlődés folyamán felmerült rendszereket, hogy ezekből elhagyván a lényegtelent és esetlegest, — levonjuk a szükségképenit és lényegest s ily módon egyetemes Ítélethez jussunk el! 2b
