Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
18!» Méltósága tisztelteti s kéri méltóztatnék őt meglátogatni.“ Keczer szolgájával rögtön az ünnepi ruháját hozatja el, hogy a tábornok kívánságának azonnal eleget tegyen; de mivel a szolga kissé később hozta a ruhát, rá rivallt a tiszt: „Te lusta! miért nem sietsz, itt vesztegeljek én is te veled?* Keezer már most tisztában volt mindennel. „Már gyanúba vettek“ mondá nővérének. S nem csalatkozott. A mint kilép a házból mind a négy részről katonaság veszi körül s egy közel eső házba kisérik, hol bilincsbe verik megviselt tagjait. Hiába ontják könnyeiket gyermekei, hiába való Ha, Gábor, utánjárása, Caratfa szive keményebb a kőnél. De kicsoda kívánhatja a vadállattól, hogy szabadon bocsássa zsákmányát? — Régóta készült Caratf’a ezen alkalomra; régi vágya volt megalázva látni az őt lenéző Keczert, s roppant vagyonát megürült kincstára szamára lefoglalni. Maga elé hozatván őt azzal fogadja: „Kik voltak társaid gazember?* A becsületben megőszült Keczer egész lényegében megrendült e szavakra, égre emelvén kezeit mondja, hogy ártatlanul büntetik oly nagyon. „Ártatlanul? Ki kapott Munkácsról levelet, s ki válaszolt Zrínyi Ilonának?“ kiált Caratfa. „Rágalom uram!“ volt az ősz ember felelete. Caratfa látván, hogy semmire sem mehet vele beszólítá a börtönőröket s megparancsolá, hogy kisérjék vissza börtönébe s verjék vasra. Itt több ízben kihallgattatott, de a sok Ígéretnek s fenyegetésnek dacára sem vallott semmit, s folyton ártatlanságára hivatkozott. „Csináljatok a mit akartok — mondá február 2Gán a kihallgatás megkezdése előtt biráinak — én sem magamra se másokra nen» vallhatok semmit. Ha új vétkeket kerestek, azokat nem fedezitek fel, én és mindnyájan ártatlanok vagyunk, ha azonban az elmúltakért, a melyekért ő felségétől kegyelmet nyertünk, halállal akartok büntetni, én kész vagyok azt elszenvedni!**) Erre a kínvallatás következett. Elmondjam-e ezen vallatást a maga borzasztó részleteivel, elmondjam-e, hogy vonattak szét tagjai a nélkül, hogy szájából egyetlen „jaj“szó hallatszott volna? Mint fektették a vasrostélyzatra, mely alatt folytonosan izzó szénréteget forgattak a bakók? Mint égették testét izzó vassal csaknem feketére, a nélkül, hogy lelkiismeretén erőszakot vehettek, s őt a vád beismerésére bírhatták volna?! Nem, nem említem, hiszen mai nap — 200 év múlva alig hinné azt el valaki. Befejeztetvén ki vallatása, földre dobták s magára hagyták, — de volt egy lélek, a ki könyörült rajta. Caratfa engedőimével fel- *) Rezik.
