Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-04-01 / 16. szám
182 ból származó erkölcsi élet törvényszerű, szabadságtalan jellege, úgy hogy ez álláspontról maga az erkölcs is csak negativ oldaláról jöhet tekintetbe s egyenértékűvé válik a parancsnak való kényszerű engedelemmel. — Az ethikai életet e nyűgtől megváltani a mono- theismus egy másik alakja, a keresztyénség volt hivatva, — de erről majd alább. A monotheismusnak elméletben másik kiváló alakja, a taois- mus, szintén nézetünk mellett szól, a mennyiben a hívőnek, a bölcsnek, a szentnek élete szintén a Taohoz való viszony által van meghatározva, magasabb fokozatra jutása e viszonytól függővé téve; — tulajdonképi vallás-erkölcsi életről, ethikai ideálról azonban csak a harmadik fokozaton lehet szó, a többi két fok az üdvből ki van zárva. A taoismusnak tehát egyaránt megvan a közös oldala a más két fő keleti vallással, t. i. a zsidósággal és a buddhismussal. Amavval közös vonása a külső törvényszerűség, a mennyiben némi Istenben való szabadságról csak a szentnél lehet szó, emevvel közös vonása az életczél, a boldogság elérésének az első két fokon teljes lehetetlensége, tehát az életnek magasabb tökélyesedési czél, üdvgondolat nélkül való lefolyása — s ha még hozzávesszük az egyeseknek a Taohoz való viszonyukban kasztszerű felosztását, némi rokonságot a brahma- nismussal is nem vitathatunk el, — bár, egyébként gyakorlati oldalukról véve a taoismus erkölcsi elvei tiszteletreméltók. A monotheismusnak további kiváló alakja a mohamedanis- mus, mely azonban már a ridegségig viszi a törvényszerűséget, a mennyiben az egyestől, ki körül van véve a kijelentés könyvének szabályzatai által, még az önálló elhatározást, az akaratot is megtagadja. (Innen azon nagy szakadást előidézett óriási vita, mely a körül forgott, hogy Isten, mint ily absolut akarat, oka-e a bűnnek, vagy sem?) A mohamedanismus tehát a legszíntelenebb, vak deter- minismus, s hogy a vallásnak e tévirányzata mily nagy befolyással volt és van az egyesnek életére, arról a történet fölöttébb ismert, számos példával szolgál. A fölvetett kérdést illetőleg a mohemedanis- mus tehát szintén álláspontnak mellett szól. Az eddig ismertetett monotheisticus vallások tehát részint csak az elméletben (taoismus,) részint a gyakorlatban is megtagadják az egyes erkölcsi alany legdrágább kincsét, a szabadságot. — Megszabadítja a monotheisticus vallásokat e közös, mindeniken árnyként átvonuló sajátos vonástól s erkölcsi tartalmukat ideális fokra emeli a monotheismus legkiválóbb alakja, a keresztyénség, mely ethikai szempontból szembesítve az eddig tárgyalt vallási és erkölcsi életnézetekkel, a saját törvényétől függő szabadság vallásának volna
