Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
tárgya, mert lehetetlenség 3—4 hó alatt 1G —18 tárgyból alaposan készülni, ha mellette még előadásokra és colloijuiumokra is kell járni. Ha pedig még több hónapot szentel az ember a tanulásra — szintén nem ér ezélt, azért mert a vizsgáig újra elfelejti. Közvetlen a vizsga előtt pedig átfutni mindent, ez olyan, mintha egy edényben bort, eezetet, tejet és vizet együvé ráznék. Hogy mi jön ki abból — egy nem chemikus is megmondja. A lap folytatja „miszerint az egyetemi oktatást az idő iránytűje szerint reformálni kell, hogy az ifjúságban a nemzeti erő gazdagsága és teljessége tökéletes kifejtést nyerjen, melyek azon kor phisikai és szellemi elevenségében, az igazi hazatiságban és egészséges ambitióban fekszenek.** Tény ugyan, hogy nines erő, mely képes volna a tudatlant és lustát is felbuzditani magas szellemi munka végzésére* de elég, ha ilyképen módot nyújtunk a kevésbbé tehetségesnek is ezélja elérésére. Ezen reformok keresztül vitelét követeli a korszellem. De mint minden újítással, úgy azzal is lassan kell haladni, hogy az eredmény annál biztosabb legyen; a gyors eljárás csak ártana az ügynek. Idáig a nevezett lap. Még akarom említeni, hogy a fiatal emberek bizonyos fennhéja- zással, gőggel, ha szabad úgy neveznem: tudományos aristokratiai érzelemmel lépnek ki az életbe; mintha le kellene nézni mindenkit, ki hasonló iskolát nem végzett. Pedig ki tudja, ha az illető lenézett, hasonló kedvező körülmények közt végzett volna egy szakot, vajon túl nem tett volna-e rajtad?! Igaz, hogy bizonyos rátartással, önbizalommal mindenkinek kell bírnia, különben hamar alacsonyodik le — mert a néphez leszállói lehet bár mikor, gyorsan, de a szellemi hágcsó magas fokát elérni, ez csak hosszú, fáradságos évek jutalmáúl adatik ! Én felolvasásom végére értem. Tudom, hogy sokban ellent mondásra fogok találni, hogy jóakaró útmutatásaira se csalhatatlanok. De elismerem, hogy nagy dologba kezdtem, mely sokkal nagyobb kort, több élettapasztalatot és szakképzettséget igényel, mint a milyennel én rendelkezem. Azonban mi gyenge erőmtől függött igyekeztem egy-két elvet kifejteni, egyes hiányokra rámutatni, hogy ez által a haladás ügyének az oktatás terén bár milyen kis szolgálatot is tegyek. Ha az sikerült, ha hallgatóim előtt csak parányi hasongondol- kozást sikerült felébresztenem — úgy fáradságom meg lesz jutái-
