Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
126 vesztették, s a hatalom és befolyás olyanok kezébe került, kik az unió ellenségei voltak. E mellett tekintetbe veendő még az is, bogy a pátens a két felekezetet még jobban elkülöníti egymástól s hogy a pátens hívei a kormány kegyét és pártfogását nyerték meg. Innen érthető azon tény, hogy a pátens és az autonómia kérdésével szorosan Összefüggött az unió kérdése is s hogy a patentisták egyúttal az unió ellenségei is voltak. Megindult tehát a barcz, melyben kezdetben az únióellenes párt volt túlsúlyban, a mennyiben az úniópárt első sorban az autonómia védelmére fordította össze erejét. — Se téren sikerrel is folytatta harczát; 1860. május 15-én megjelent nyiltparancs folytán a pátens erőszakolása megszűnt s az egyházak szabadon szervezkedhettek. — Ennek folytán az 1848. óta szünetelt egy. gyűlések újra megtartattak, s ezek elsején, 1860. október 10—12. napjain, heves küzdelmet fejtett ki az únió-autonomikus párt a pátens s annak hívei, különösen Kuzmány Károly, patentális superinten- dens ellen, ki az autonómiához visszatérni óhajtó gyülekezeteket ebben akadályozta, sőt politikai közegek által is akadályoztatta. *) A patentista és únióellenes párt érdekei megvédésére „Cirkevné Listy“ (Egyházi Lapok) ez. a. lapot is indított, melynek szerkesztője s kiadója a lipcsei egyetem által időközben doctori rangra emelt Húrban, nyitrai pátensszerű esperes volt. Ebben éles hangú polemikát folytattak az autonómia és únió ellen s a pátens érdekében; tárháza volt ez a hevesebbnél hevesebb és sértőbb czikkek sorozatának s mind ezen törekvéseket Kuzmány pat. superintendens hathatósan támogatta. Az autonómia és únió hívei azonban mindegyre szaporodtak, különösen a tótok között, úgyhogy érdekeik előmozdítása czéljából már 1862. május 1-én tót nyelvű egyházi lapot is indíthattak „Evan- jelik“ czím alatt, melynek szerkesztő-kiadója Liska (később Lenkei) Sámuel, pozsonyi lyc. tanár volt. Általában Pozsony kiváló szerepet játszott e küzdelemben s a főiskola akkori tanárai nagy része autonomikus-únionista volt, úgy hogy e miatt folytonosan panaszkodik a „Cirkevné Listy.“ Különösen Bolemann és Liska tanárok tűntek ki e tekintetben, — a most is élőket nem említve. Ez időben az újonnan választott dunáninneni és bányai kerületi superintendensek új formula szerint tették le az esküt, melyben csak általában az élő Istenre esküdtek, s a ref. testvérekkel való egyesülés előmozdítását vették utasításúl. Erre az únióellenes párt e superintendensek ellen azzal lépett fel, hogy szt. Háromság tagadók *) Haan id. mü 80. lap.
