Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-01-01 / 13. szám
121 A gyümölcsök jelentékeny része már megérett s azt hisszük, a prot. olvasó közönség legnagyobb örömmel fogja fogadni theol. tanáraink nesztorának, Csecset ka Sámuel úrnak, ki odahagyta a fáradságos igazgatói széket, hogy a csöndes irodalmi munkásságnak szentelje életét, müve: „Magyarhoni evang. egy házjogtan *-a csak leg- közelébb megjelent I. kötetét, mely mű különösen napjainkban az el- keresztelések, házasságügyi eljárás, párbér, stb. tekintetében oly nagy gyakorlati jelentőségű, s oly mindnyájunk által érzett nagy hiányt pótolni hivatott. (Stampfel Károly könyvkereskedő bizománya; az I. kötet ára 1 frt 50 kr.) — Különösen az ifjúságnak ajánlható Krupecz István theol. akad. magántanár úrnak : „A tudományok, különösen az egyháztörténeti semináriumokról“ szóló s legkivált az ifjúság privát tanulmánya inethodusának javítását ezélzó történet- neveléstani értekezése. (Kapható szerzőnél; Pozsony, Conventutcza 10-dik szám. Ara 40 kr.) Ha ehez még hozzávesziik a múlt évről és az 1885 6 tanévről kiadott: „Évkönyv-eket, melyekben minden tanár bő értekezéssel vesz részt, a múlt tanév folyamán Frühwirth Sámuel akad. énektanitó űr által szerkesztett „Chorélgyiijteményt,“ végül azt, hogy dr. Masznyik Kndre úrnak az evang. egyház vezérférfiai által kéziratában osztatlan tetszészel találkozott: „Egyházi Dogmatikája“ február, vagy legkésőbb márczius hó első napjainak folyamán kikerül a sajtó alól, úgy a pozsonyi theol. akadémia tanárainak legutóbbi szakirodalmi munkásságáról mindenesetre csak kedvező képet alkothatunk magunknak. — De nemcsak Pozsonytól, áll ez Eperjesről is, melynek egyik jeles tanára, dr. Szlávik M átyás úr most készül kiadni: „Bölcsészet-történet“-ét, nem is szólva Hörk József úrról, az eperjesi theol. akadémia igazgatójáról, ki irodalmi s különösen gyakorlati theol. irányú mánkásságáról úgyis eléggé ismeretes a prot. közönség előtt. Sopronnak theol. irodalmi múltja még nem oly ismeretes ugyan, mint a másik két intézeté, de mert megvagyunk győződve róla, hogy erők dolgában nem áll mögötte a testvérintézeteknek, hisszük, hogy jövője irodalmi tekintetben is méltó lesz jó hírnevéhez. S ezzel tulajdonkép végére jutottunk annak, mit demonstrálni akartunk, t. i. hogy az ev. magyar irodalmi munkásság (nem is szólva Breznyik monumentális monográphiájáról, a Magy. Prot. írod. Társ. és a Luther-Társ. kiadványairól, az „Ev. Egyh. és Iskola“ s a prot. egyházak más folyóirataiban folyó tudományos irodalmi munkásságról) közel múltjára elég büszke lehet. A haladás törvénye megkívánja, hogy a kezdet sem a középmozgás gyorsaságával, sem a végnek legnagyobb gyorsaságával egyenértékűnek ne vétessék, —
