Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-12-01 / 5. szám
88 reális üdvközeg jellegével csupán egyesekre, a praedestináltakra vonatkozólag bír, mint olyan, melyben a kegyelem Ígéret foglaltatik; miből foly, bogy a külső sacramentumnak helyes kezelésére és legfőkép Isten igéje áldó kezességére itt kevés súly fektettetik; mert ez a csupán képies, ábrázoló jelentőség oly csekély rendkivüliséget tartalmaz, hogy minden, — az isteni teljhatalom és akaratot tartalmazó igére való alapítottság nélkül is elképzelhető és hihető. (Vége követk.) A reformatio emlékünnepére. Schneider Victor. (Folytatás és vége). V. Károly császár május 1-jére Ágostába összehívta a birodalmi gyűlést. — János szász választófejedelem 1530. márczius 24-én Luthert, Melanchthont, Jónást és Bugenhagent felszólította, — hogy félretéve minden más dolgaikat, állítsák össze az evangélmiak íőhitczikkeit azon czélból, hogy azokat az evang. fejedelmek és rendek a birodalmi gyűlés elé terjeszthessék. A felszólítottak nem is késtek, s alapúi vévén a schwabachi 17 czikket elkészítették s Torgauban át is nyújtották munkájokat, mely az átnyújtás helyéről „Torgaui czikkek“ nevét nyerte. — Ezen Torgaui czikkek képezték alapját azon műnek, melyet Melanchthon Ágostában éjjelt-nappalt összevéve, elkészíttett. Nehéz munka volt ez, — de Melanchthon leküzdötte a nehézségeket, remek művet készített. Műve egyszerű, s ép ez egyszerűségében nagyszerű : az evangélmiak méltóságos és ünnepélyes hitvallása. A mű két részre oszlik, az első (21 czikk) „A keresztyén hitnek és tudománynak főágazatait“, a második (7 czikk) „azon czikkeket, melyekben a becsúszott visszaélések előszámláltatnak, és a melyekben változásokat kellett vala tenni“ — tárgyalja. Ezen két részben fejti ki a tiszta evangeliomi igazság alapelveit s mutatja ki, hogy a mi tanunk a valódi ős keresztyén katholikus (tehát nem róm. kath. egyház) tanaitól semmiben sem tér el. A hitvallás elkészült, s közeledett mindkét fél nehéz aggodalmai közt azon örökké emlékezetes nap, mely e birodalmi gyűlést a reformatio történetében oly nevezetessé tette, 1530. junius 25-e, — egyike azon legszebb napoknak, melyekről az emberiség, a keresztyénség s az evangélikus egyház, mindaddig, míg fenn fog állani, nem fog megfeledkezhetni. Junius 25-én, egy szombatnapon délután 3 órakor gyülekeztek a választófejedelmek és a birodalom rendei az ágostai püspök palotájába, a hol a császár lakott, és a hol fel is olvastatott a császár ÉriáSsjjyÉl»lfÉI
