Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-11-01 / 4. szám

ha elég hamar belátja, hogy, ha valóban erkölcsös akar lenni, legkedvesebb bűneiről, — „boldogságáról“ le kell mondania.

Azt hiszem, ideje volna, hogy mi keresztyének egyszer már komolyan hozzászokjunk ama gondolathoz, hogy mi és egyáltalán minden ember nem azért élünk, hogy „boldogok** legyünk, hanem, hogy egészen más, sokkal magasztosabb, szentebb czélunk van. Oh, de a mi kedves szelíd „keresztyén“ philosophusaink, mily kelletlenül engedik magukat arra figyelmeztetni, mily kelletlenül hallják azt, hogy a keresztyénség sokkal több egy „Glück-Seeligkeits“-tannál, egészen más egy kicsiszolt, finomított zsidó világot boldogító theoriánál. Nem csak a zsidóknak két évezred előtt, nem kevés mai keresztyénnek is bolondság a kereszt és botrány a keresztről szóló prédikáezió.*)

Hogy a lemondás és önmegtagadás az első, jobban mondva az alaperények a keresztyénségen belül, arról már régen nem tudnak, és ha tudnának is, bizonyára sokkal hidegebbeknek, sokkal távolállóblmk- nak látják ez erényeket, semhogy kedvök volna velők közelebbről foglalkozni. — Azután nem is találnák megegyezőknek a nekik oly annyira Sympathikus — de sajnos gyökeresen félreértett — keresztyén hittel, hogy ugyanis isten a szeretet, mert úgy vélik, miben másban nyilvánulhatna ezen szeretet, mint az ember boldogságának előmozdításában, annyival inkább, mert hiszen az embernek — s ez általán el van fogadva — úgy sincs más életczélja, csak az. hogy boldog legyen ! !**)

Hát hiszen magam is meg vagyok arról győződve, s elég sokszor tapasztaltam saját lelkemben, hogy isten a szeretet, de hazudnom kellene, ha azt állítanám, hogy szeretet-akaratja „boldogságomra“ irányult volna. Külömben csak akkor volna megengedhető vagy lehető ezen felvétel, ha a keresztyén ember eszményképét azon szatócs lelkekben látnók, kik még istenükkel szemben is a „do ut de9u elvét vallják.

Nem, valódi keresztyén értelemben isten szeretetben nyilatkozó cselekvősége nem vonatkozik eudaemonologieus vágyaink és ösztöneink kielégítésére, — hanem csakis é9 kizárólag vallásos-erkölcsi czélunk előmozdítására, mely részben ép abban áll, hogy a tudatos akarat fékezze a nyers érzékiséget, azt legyőzze. Még több!

*) Valóban érdekes probléma volna egy psychologus számúra azon okokat kikutatni, melyek a keresztyénség nagyobb felén belül ily hatalmas és sajátságos elváltozást tettek lehetővé, — hogy manap csupa „boldogság“ után való törekvésben és élvvágyó „szelidség“-ben elvesztettük az érzéket a keresztyén-erkölcsi hősiesség iránt. Ebben messze felülmúlt minket a középkor és a lutheri orthodoxia első korszaka.

**) Ezen emberek számára megtalálta egykor a geniális Grabbe a helyes szót. „Herzog Theodor von Gothland“ II. felvonás 1H1. lap. Blumenthal-féle kiadás. — Az avatottnak nem szükséges o helyet idéznem!