Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-10-01 / 3. szám
54 Oekolamp. magyarázatmódja), az megmarad Isten igéjének való, tényleges, objectív igazsága mellett, ez sajátlag újat boz belé. — Szóval Zwingliék írásmagyarázatát, módszerét, mint erőszakosat elitéli. b) Positiv rész. A szentséget illetőleg megkülönböztetendő a meritum Christi (Krisztusnak szenvednie és harmadnapon feltámadnia kellett, — Luk. 2446 — ebben van érdeme, mit szerzett a mi bűneink bocsánatjára) és a distributio meríti, (azaz, meg van Írva, hogy ő az ő nevében a bűnbánatot és bűnbocsánatot hirdetni elrendelő, ez az ő érdemének szétosztása, ő e végből mindenhol, minden órában jelen van.) (Folyt, köv.) CSARNOK. Egy tanuló sírjánál. 1887. máj. 25. Meghaltál, ifjan, élted hajnalán, Meghaltál, óh reményeid között, Lehulltál, mind a feslő rózsa szál, Mit kora fagy derékon eltörött . . . S itt hagyva búban annyi hű kebelt, Pihensz alant a néma sír ölén, Hová temetve véled annyi vágy, S megtörve szunnyad oly sok szép remény . . . Nem fájt-e mondd, hogy válni kelletett, Nem féltél-e hogy nem mégysz csak magad, Hogy a kik téged itt szerettenek, A sírba is utánad hajlanak? Nem féltél-e, hogy végső dobajod Anyád szivét is elnémítja tán ? Hogy, ki viraszta kínjaid fölött, Örök nyugalmadból is részt kíván? . . . Mindez szivednek fájhatott nagyon, He gond ne bántsa többé hamvaid! Pihenj békén csöndes hazádba’ lenn, És sződd tovább ifjú, szép álmaid! Bár sajg a seb, mit szívünkön hagyál, Mégis van egy, mi megnyugvásra int: A h i t, hogy nem váltunk örökre el, S még összefutnak egykor utaink! Vojtkó Bál.
