Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-09-01 / 1-2. szám
2 Ez segít Neked alkotni, érni — Erős légy és merész! Ne átkozd az időt, A futó habot, Melyen törékeny Sajkád tova siklik, Az aggódó reményt, A komoly időt: Tavasztól őszig! Németből: Thuró Károly. BEKÖSZÖNTŐ. Pozsony, 1888. szeptember havában. Az új tanévvel a „Gondolat“ is megújul, ismét felkeresi nemes jóakaróit; megújul, mert bár alakilag a régi maradt, bár éltető szelleme, a Krisztus szelleme az, melyet szolgálni kiván most épúgy, mint a múlt években, — mégis más kezek azok, melyek a tollat forgatják, más elmék azok, melyek ez úton szellemi zsengéiket a tudomány, az egyház, a haza oltárára leteszik. A „Gondolat“ a magyarhoni egyesült ev. theol. ifjúság lapja, — s mivel az ifjúság lapja, természetszerűleg mindaddig, míg fenn fog állni, ifjú marad; ifjak lépnek benne a nagy közönség elé, az életbe kilépve pedig szívesen kezükbe fogják venni egykoron azon lapot, melyben először próbálták meg szárnyukat. A munkások évről évre engedik át a küzdtért másoknak, az új nemzedéknek szent feladatként tűzve ki, hogy a lap indítói által kitűzött czél mindig a régi maradjon: annyit, a mennyi az ifjú még gyenge erőtől telik, a theologiai munkálkodásra szánni. Azon nemes verseny, mely a múlt években a munkálkodásban kifejlődött, s mely évről évre általánosabb lesz theol. ifjúságunk körében, biztosít minket arról, hogy a „Gondolat“ czélját mindig szemelőtt tartva, a nemes pártfogók jóakaratát továbbra is ki fogja érdemelni; s így míg egyrészt a múlt kedves emlékekben gazdag, a jövő sem lehet más mint biztató, reményteljes. Azok, kik nemcsak lapunk megalapítása, hanem eddigi fennállása körül is kifejtett kész támogatásukért őszinte elismerésünket nagy mértékben kivívták, bizonyára tovább is segítenek. És hathatós segítségre szükségünk van! Az anyagi virulás mint mindenütt, úgy nálunk is a szellemi előnyös helyzet nélkülözhetlen feltétele; s anyagi virulásról eddig lapunk körül sajnos szó nem lehet. Ajánljuk azért e
