Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-06-01 / 17-18. szám
Deprecatioi imádság. Szent Isten ! Ég és fúld királya, Szeretet Istene ! Atyánk ! Te hozzád száll sziveink iniája, Hű gyermekidre nézz reánk ! A bűnnek útját megvetve Hozzád emelkedik szivünk ; Te véled itt új frigyet kötve, Új lélekkel szövetkezünk. Te szent tiadnak asztalához Kitisztított kebelt hozunk ; Az élet áldott forrásához Mi szomjazok kívánkozunk. Szent arczodat fordítsd mi hozzánk, Jöjjünk igaz vendégekül S hogy tartsa szívünk, mit fogad szánk : Küld’ szent lelked’ segítségül! Ezen imádság az eperjesi Collegium hírneves volt tanárától, néhai Van d rák Andrástól származik, ki azt deprecatioi használatra irta. Es azóta évente kétszer szokott elmondatni a templomban, a mikor t. i. az ifjúság az úri azt. vacsorához járul. Ez imádság képezi a szertartás elejét és áhitattal hallgatják az összegyűlt hívek : fiatalok és öregek egyaránt, mert nem csak a Krisztus után vágyódó lélek sóhajtása van benne kifejezve, hanem a nagy Vandrák szelleme is hatja azt át, mely alázatra és imádásra buzdít! Közli: Hatzaiberger Ferencz. A theologus, mint forrásbúvár. Irta : (j c «1 u 1 y Henrik. Lapunk hasábjai a praktikus, ifjúságunk minden tagját közelről érintő kérdések tárgyalást eddig mellőzték. Nem, mintha a múlt e CSARNOK. 3 I ■■ ■ ■— .............I ■ ■■■■— .1 —
