Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-06-01 / 17-18. szám

mással; egyik sem hagyhatja figyelmen kívül a másiknak fejlődését, valamint megfordítva, egyik sem vághat elébe a másik fejlődésének.

S ezt a kölcsönhatást, e parallel fejlődést tünteti fel úgy nz egyik, mint a másik tudományág fejlődésének története. Az a bölcsészeti rendszer, mely Galilei fellépése után a földet még mindig mint álló égitestet akarná feltüntetni, bizonyára czélját tévesztette.

A legrégibb korban, a görög pbilosopbia fejlődésének kezdetén, az a mit mi most a két tudományág rendszerei közti kölcsönhatásnak nevezünk, azonosság volt. Egy tudomány létezett: a pbilosopbia, s ez magában foglalt minden egyéb tudományos rendszert; a pbilosopbia volt a tudományok, az ismeret világában a iv x«i nuv!

A középkorban, midőn a pbilosopbia mint önálló tudomány nein létezik, mert „ancilla theologiae“, — midőn tehát pliilosopbiai remiszerről szó sem lehet, a természettudományok — mint az exact tudományok egy csoportja — fejlődésükben szünetelni látszanak, valamint általában minden más gyakorlati tudományok az egy theologiáhnn, mint „scientia universalis“-ban központosainak ; — egy szóval, úgy a bölcsészet, mint az exact tudományok rendszerei egy időben alusznak, de egy időben ébrednek is fel az új kor csarnokait megnyitó szózatra : „Cogito, ergo sum !“

S hogy a tapasztalati tudományok a legújabb korban sem nélkülözhetik, a bölcsészetet, azt mutatja, — ha más nem — már az a körülmény, hogy minden rendszerben helyet foglaló ú. n. általános vagy egyetemes résznek, mely — mint az eddigiekből eléggé kitűnik — bölcsészeti jellegű, mindig nagyobb s nagyobb tér szenteltetik, világos bizonyságául annak, hogy az exact tudományok rendszerének sem nem szabad, sem nem lehet a pliilosopbiai jelleget teljesen mellőzniük. S hogy ma mindinkább kezd mutatkozni az érdeklődés az ú. n. összehasonlító tudományok iránt, az sem mutat egyebet, mint hogy a tapasztalati tudományos rendszerek érzik hiányát egy kapocsnak, mely őket egymáshoz közelebb hozná, érzik hiányát annak, hogy ők — mint már fennebb alkalmunk volt bővebben fejtegetni — a bölcsészeti rendszerrel ellentétben egymásról tudomást sem véve, mint idegen, sőt ellenséges hatalmak haladnak el egymás mellett.

„A philosophia a lét és tudás végső alapjairól szóló tudomány“ — így határoztuk meg a fennebbiekben a bülcsészetnek fogalmát, állítván, hogy ennek alapján minden pliilosopbiai rendszer tárgyát is a lét és tudás képezi.

Ennek alapján most már tovább folytatva tárgyalásunkat, kimondhatjuk, bog}' a pliilosopbiai rendszer feladata a mellett, hogy a dolognak, a létezőnek nem csupán megismerésére, hanem okaiknak,