Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-04-01 / 4. szám
In Frühlings Heiligt hunié, Wenn «lir ein Duft ans Tiefste rührt. Da suche nicht die Blume, Der ihn ein Hauch entfuhrt. Der Duft hisst Kw’gc® ahnen Voiv u n begrenzte in Lehen voll; Die Blume kann nur inuhuen, Wie schnell sie welken soll. Apáczai Cseri János. Irta: Stráncr Vilmos. „Abban az időben — mondja Bethlen Miklós önéletrajzában a XVII-ik századról — a szegény magyarok, kivált Erdélyben, úgy hitték, hogy ha nem német s a plundrában nein jár, nem lehet tudós ember; professori nevet, theologiae, philosophise, vagy medicináé doctori titulust felvenni sarrilegium lett volna.” — S ha eme szavak a valóságnak csakugyan meg is felelnek. — a miben kételkednünk alig lehet — úgy minden kétséget kizárólag áll előttünk azon eléggé nem sajnálható tény, hogy mennyire hiányzott nemzetünkben az, a mi nélkül a tudomány terén sem mutathatni fel eredményt: az önbizalom! Talán találkoztak egyes férfiak, kik tehetséget, Uivatottságot kedvet éreztek ugyan magukban a bölcsészet iránt,.de e mellett n^m volt bátorságuk a nyilvánosság elé lépni, megtörni az előítéletek bilincseit! Kevesen voltak, kik nyílt sisakkal síkra mertek szállani. Legsikevesebben harczolt az előítéletek ellen azon férfiú, kit,* — . miként az nem tartozik a ritkaságok közé — szintén csak az utókor volt képes igazán megérteni és méltányolni. E férfiú :.Apáczai Cseri János. Azon viszonyok, melyek között Apáczai hazánkban fellépett, nem voltak épen kedvezők, de mint előzmények mégis némi előkészítésül szolgáltak. A bölcsészetnek hazánkban való műveléséről általában igen találóan mondja Erdélyi János*): „Nálunk e tudománynak nincs oly származatos, ízről ízre kimutatható folytonossága, hanem csak szakadozott irodalma. — Lett és jött a rendszer hozzánk, mint a vendég, el is ment rendesen mint az.” S ha e szavak általában véve már jellemzik hazánk bölcsészeti viszonyait: bizonyára fokozottabb mértékben alkalmazhatjuk a XVII-ik század előtti korszakra. Midőn azonban e kijelentéssel egyrészről kénytelenek voltunk beismerni, hogy hazánk*) Erdélyi János: „A bölcsészet Magyarországon.”
