Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-11-01 / 11. szám

71

Igen, itt tekintetünket első sorban szón férfiú egyénisége bilincseli le, ki közel négy századdal ezelőtt e napon függeszté ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára, hogy az által véget vessen a bűn. a romlottság pusztító árjának, hogy a hatalmi törekvéseiben sem isteni, sem emberi törvényt el nem ismerő pápai uralomnak oda dörögje érczszavával, a mit előtte s vele már annyian éreztek : „Eddig s ne tovább!“ — Szemeink elé varázsoljuk őt egész nagyságában, egész méltóságában, midőn igénytelen, megvetett szerzetes létére bátran s Istenében vetett rendithetlen bizalommal mondja ki a nagy szót: „Itt állok, nem tehetek másképen, Isten engem úgy segéljen!“ — Látjuk őt, egyszerű magányában fáradhatlan kitartással, éjt, napot összetéve kutatni az isteni igazságok örök s kiapadhatlan forrását, hogy belőle a Krisztus anyaszen tégy házának új életet merítsen, hogy az igazságért, hitért, szeretetért, minden szép, jó és nemesért szomjú* hozóknak nyújthassa azon enyhítő italt, az életnek vizét, melyből, a ki iszik, soha többé meg nem szomjúhozandik. — Látjuk őt, mint képes buzdítni, lelkesítni, felvilágosítani hatalmas szavával, midőn a szószékről hirdetve az isteni igéket, világot gyújt a bűn és tudatlanság setét, nyomasztó éjjelében. Látjuk őt, midőn a mozgalmas élet fáradságai közt szerény, egyszerű családi tűzhelyénél, neje s gyermekei csendes körében, mint szeret«), gyengéd férj, mint gondos, szigorú apa tűnik fel!

Oh, csodálhatjuk-e, ha egy ilyen férfiú, ki ennyi, eddig ismeretlen erényt, oly szép harmóniában tudott magában egyesfteni, — meg- teremté, létrehozá ama örök időkre kiható szellemi mozgalmat, melynek átalakító, jótékony hatását egyház és társadalom, művészet s tudomány, család és egyén egyaránt érezte s érzi ma is?

Es ime, rajta kivűl mily számos nagy férfiakat támaszt a kor, az isteni gondviselés, kik vele és mellette, — bár nem mindig ugyanazon útak s eszközök felhasználásával, mégis egy ezélra törekedtek, egy czélért fáradoztak s adák oda nem ritkán éltöket s vérüket. Igen, az ige hangos szava, az ige világossága elhatott mindenüvé, men- helyet, buzgó, lánglelkű apostolokat s prófétákat talált mindenütt, a hol csak nemesen érző szív dobogott, a hol vak hit, bűn és tudatlanság teljesen képtelenné nem tette a sziveket és elméket a magasabb, isteni igazság befogadására és elsajátítására !

De ime az evangéliom — miként Luther maga mondja — nem a békének, nem a nyugalomnak, hanem a harcznak, fegyvernek szava ! Személyes küzdelmein kivűl, melyeket az ige hatalmával vívott, hátra voltak még ama heves harezok és tusák, melyekben egyének és nemzetek szálltak síkra az elnyomott igazságért! Fejedelmek, rang, hata-