Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-05-01 / 5. szám

112

Nevezetes továbbá Weselnek nézete az úrvacsoráról s a szentlélek nyilatkozatáról. Az elsőre nézve erősen kételkedik a transsub- stantiatioban s már nála megtaláljuk a Lutherféle nézetnek csiráját azon szavaiban : „corpus Christi possit esse sub specie panis, manente substantia panis.“ A másodikra nézve a keleti egyházhoz csatlakozott, azt állitván, hogy a szentlélek egyedül csak az atyától ered, mert : „Scriptura sacra non dicit, Spiritum sanctum procedere a Filio.“

Ha Weselnek ezen utóbb emlitett munkáit összehasonlítjuk első munkájával, szembetűnik a nagy különbség. Az elsőben csak a visszaéléseket támadja meg, — a másodikban azonban már sokkal tovább megy: viszonyítja a visszaéléseket a papság állapotához, s midőn elismerni kénytelen, hogy a papság állapota a lehető legrosszabb, kimondja egyszersmind, hogy épen a papság az oka e sok visszaélésnek, bibliaellenességnek. S teszi ezt oly szent meggyőződésből, mely nem ismer veszélyeket, félelmet. Pedig tudta, hogy működése veszélybe döntheti; bizonyítják saját szavai: „verbum Domini humi- libus ludibrio sit et probro, ut non liceat libere, nisi capitis paratus sis adire pericula, praedicare.“ — Wesel e munkában már előbbre haladt az egyháztól való elszakadást tekintve, mint Luther a thesisek kifüggesztésekor; mert mig Luther thesiseinek 71-ik pontjában úgy nyilatkozik, hogy: „ki a pápai búcsuhirdetés ellen szól, átok legyen rajta“ — addig Wesel kimondá azt a szót egy predikátiójában, mely lehetetlenné tette a visszavonulást, : „megvetem a pápát, az egyházat és a zsinatokat; de dicsérem Krisztust; Kr. szava lakozzék bőségesen mi közöttünk.

így munkálkodott Wesel mintegy 17 évig Wormsban ; de nyílt szava, sokszor sértő nyilatkozatai, egyházi beszédeinek hangja s általában egész iránya mind több és több ellenséget szereztek neki. Hozzájárult ehhez, hogy egy levelében .Reinhard wormsi püspököt mélyen megsértette, azzal vádolván őt, hogy életének, becsületének s vagyonának ellensége. Mindez nem csekély befolyással volt arra, hogy a püspök is Wesel ellen forduljon. így történt, hogy Wesel 1479 február havában mint eretnek bevádoltatott a mainzi érsek előtt. Ez, bár maga is szabad gondolkodású egyén, nem akart a pápával összeütközésbe jönni s igy megalakította a törvényszéket a heidelbergi és kölni egyetem néhány tanárából s ez elé állíttatott Wesel.

De nem az egykori tetterős Wesel, ki ifjú korában azon elvet hirdette : Hadd töressék meg a test, hadd kinoztassék az ember, hadd haljon meg a test a bűnnek, csak a lélek mentessék meg s támadjon fel az új ember, — nem ez az erőteljes férfi jelent meg a törvényszék előtt, hanem az öregségtől, betegségtől megtört férfi, ki nem akart