Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

70

Az udvarok nem sokat tanultak a franczia forradalomból. A helyett, hogy a közvágyakozást megértve és méltányolva szabad népek dicsó' fejei kívántak volna lenni, inkább akartak rabok őrei maradni. — Szívesebben hallgatták a lánczcsörömpölést, mint a szabad népek örömhymnusát. — A bécsi congressus nyomán, bécsi parancsszóra megindul és folyik a reactió küzdelme a szabadság hívei ellen. E harczok jellemzik Europa történetét egész a század közepéig, a higgadt angoltól le a lelkes görögökig, a tüzes olaszoktól fel az elkeseredett lengyelekig.

Egyik másik népnek sikerül a harcz, a kitartó törekvés meghozza gyümölcsét és több nemzet felszabadul és megkezdi az alkotmányos élet virágkorát. De a nagyobb országokban úgylátszik győz a reactió — a tűz mintha kialudt volna, csak itt ott pislog egy-két szikra, — de épen elég ahoz, hogy 1848-ban levegőbe röpítse az egész reactiót.

Ilyenek az előzmények Európa többi népeinél. De lássuk a magyar nemzetet! Egyedül ő alszik, mikor minden küzd és tombol?! A magyarnak már nem kell a szabadság? vagy tán megszokta már a rabigát? II. Rákóczi Ferenczczel sírba szállt a nemzet öntudata?

0 nem! Nem halt meg, hanem csak aluszik. Szereti még a magyart az Isten! Adott neki mindig lelkes énekeseket és prófétákat, kik vigasztalják, bátorítsák; adott neki mindig gondos őrizőket, kik ápolják a betegágyon és gyámolítsák, ha fellábad. Úgy van most is.

Eleinte csak egy-két költő költögeti a szunnyadó nemzeti szellemet. De csakhamar a politikai téren is egyremásra tűnnek fel a gondviselés által rendelt próféták, kik szóval, tettel igyekeznek a nemzetet a tespedésből felrázni. 1825-ben tűnik fel a nagy gróf Széchenyi István alakja. Magyarul szól a felső táblán és alapját veti a magyar tudós akadémiának. A jobbak lelkesülnek és csakhamar tömörül a nemzeti reformokat sürgető haladási párt. Az 1830-iki országgyűlésen már hangosan követelik a magyar nyelv érvényesülését a tárgyalásokon és a hadseregnek nemzeti alapon való újjászervezését. A lengyel szabadságharcz még inkább feltüzeli a kedélyeket, úgy, hogy midőn 1835-ben V. Ferdinand lép a trónra, már rendszeres függetlenségi törekvésekkel találkozik, melyek a megyék zöld asztalánál és az országgyűlés két tábláján egyre hangosabban nyilatkoznak.

Ekkor tűnik fel Deák Ferencz, az ellenzék vezéralakja. Ekkor tűnik fel Kossuth Lajos, a fiatal ügyvéd, ki „Országgyűlési tudósítások“ czimű írott lapjaival rövid idő alatt százezrek szivét nyeri meg magának és főkép az ellenzék eszméinek. A megyék nagy része rövid időn ez eszmék hive volt.