Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
4 A CXXIII-ik zsoltár. Te hozzád emelem Uram szemeimet! Hozzád, ki a mennyben Bírod lakhelyedet; Mert egyedül tőled Várom segítségem, Te beléd helyezem Minden reménységem. Miként a hű cseléd Hajt ura szavára; S miként a szolgalány Figyel asszonyára: Úgy figyelünk mi is Rád Urunk Istenünk, Várván, hogy te nálad Lesz könyörültünk. Könyörülj mi rajtunk, Könyörülj Istenünk . . . . ! Mert a gyalázattal Már megteljesedtünk. Gúnyol s utál minket Sok elhízott s kevély ............! C sordultig telt szivünk, Oh könyörülj, . . . segélj! Holéczy Zsigmond. A Jézus születését és Luther fellépését megelőző korszakok, írta: Jausz Vilmos. Alig mutathat fel a történelem fontosabb, messzehatóbb eseményeket, mint a keresztyénség és a reformáció fellépését. Az is, emez is a legnagyobb csendben támad, szinte észrevétlenül marad első nyilatkozata, nemsokára azonban rohamosan fejlődik s néhány évtized múlva mint vílágalakitó hatalom új irányt ád a dolgok folyásának. Miként növekedhetett abból a kicsiny magból rövid idő alatt oly terebélyes fa, melynek dús lombozata a fészket rakott égi madarakat megvédi a kétségbeesés dúló viharai ellen? A jó mag termékeny talajba hintetett, kikeltekor pedig kedvező idő járt. A sziveket fogékonynyá tenni a jövendő jó befogadására, a jó megerősödésére alkalmas körülményeket támasztani: ez volt célja az isteni gondviselés ama működésének, melyet előkészítésnek nevezünk. THEOLOGI A.
