Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-03-01 / 3. szám

I

56

eniovoa nemcsak azt jelenti, hogy a következő nap, hanem azt is, hogy a beálló nap, így tehát e/uovoiog annyi, mint a folyónapra való, vagyis napi, de nem mindennapi. — A szellemi javak mellett tehát a testi javakat is kéri a keresztyén Istentől, mert tőle származik az affelől való gondoskodás épúgy, mint a szellemiek felől, s nem is illetlen dolog ez, mert a szellemi javak nem gyarapodhatnak, ha nincs meg az anyagiakról való gondoskodás.

Következik már most a kérések harmadik alrésze az 5—7 kérés, melyekben a gonosznak eltávolittatását kéri.

Ötödik kérés : „v.ai cí(feg f/für %d dcpeilrjfiza f^uov, tog zal tóiéig aqr/.afiev zeng dcpsdézaig rjfudv.u. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátottunk a mi adósainknak. Az összefügés az előbbivel ez : Mivel a többi kérés addig teljesen meg nem adható, mig mi bűnösök vagyunk, vétkeink bocsánatáért kell esedeznünk. ocpeílrja — adósság; itt az ember Istennel való viszonyában, mint adós van feltüntetve; élete nem felel meg Isten törvényeinek, erkölcsi kötelességeiben fogyatékos, adós s ezért kér bocsánatot. Az Isten bocsánatának mértéke az ember bocsánata, melyet embertársaival szemben gyakorol. Az Istenországába való felvételt bűneink bocsánatának kell megelőznie, a mit pedig nem nyerünk el, ha felebarátunknak meg nem bocsátunk. — Lukácsnál: wg dqíefiev, — a mint megbocsátunk, Mátéval cog dcfrjY.af.uv, a mint megbocsátottunk, áll. — Az elsőnél tehát fogadalom volna volna ez az ember részéről, mig ellenben a Máténál előforduló kifejezés előfelteszi, hogy a hivő, ki Istentől bűneinek bocsánatát kéri, máris megbocsátott azoknak, kik ellene vétkeztek, hogy tehát a kérő már bir alappal, melynél fogva kérése teljesítését várhatja,

A hatodik kérés: „xaí fírj eleaei'éyYrjg rjuccg hg zzeigaGfióv“ — Az előbbi kéréssel való összefüggés ez: Ha az embernek az előbbi kérés következtében megbocsáttattak bűnei, kéri most az Istent, hogy ezen bünnélküli állapotban tartsa meg őt, illetőleg ne vigye kisér- tetbe, melynek következtében bűnös lehetne. — Isten tulajdonképen nem viszi az embert a kisértetbe, hanem mégis ő az, aki ezen meg- kisértetéseket megengedi, vagy megakadályozza, aki ezeket az ember javára vagy kárára fordítja. — Ezért kéri őt a keresztyén, hogy ne vigye a kisértetbe.

A hetedik kérés: „cdlá Qvoai \ficig and xov 7iov£qovu, „De szabadíts meg minket a gonosztól.“ Az előbbi kéréssel ez az összefüggés : Ne vigy minket a kisértetbe, hogy a gonosz ne diadalmaskodjék felettünk; de miután megkisértetések mégis vannak, kérünk, szabadíts* mfeg a gonosz hatalmától, hogy mindinkább érdemesebb tag-