Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-03-01 / 3. szám
54 vagy mosakodhatott és ekkor szomjaznia kellett volna. A buzgó fari- seus ez utóbbit választotta és inkább szomjan halt meg, sem hogy a szertartási törvényt megszegje. Az erkölcsi törvényeket azonban közel sem tartották meg oly szigorúan, mint szertartásaikat, mint az Máté evangéliumának 23-dik részéből eléggé kitűnik, a hol Jézus könnyelmű törvény magyarázatukat veti szemökre. Mind ezen hibáikat azonban nem ismerték be, sőt a törvény betűjének betöltése, az ascesis, ima, böjtölés és más külső cselekedetek Isten irányában mintegy követelőkké, embertársaik irányában pedig büszkékké, elzárkózottakká tette őket. Az első állítást bizonyítja a fariseus- és publikánusról szóló gyönyörű példázat; a dolyfről tanúskodnak azon számos szemrehányások, melyekkel Jézust illetik azért, hogy a bűnösökkel társalog. A zsidó szellem tehát a fariseismusban igen ferde irányban fejlődött. Midőn azonban a fariseusokról. ily elitéi őleg nyilatkozunk, nem tagadhatjuk, hogy ott is voltak kivételek, voltak egyesek, a kik mentek voltak az álszenteskedéstől és érezték bűnös voltukat. Voltak egyesek, a kik a Krisztus tanától nem idegenkedtek, — bár ez a valódi fariseus tannal a legnagyobb ellentétben volt —, és elhitték, hogy a Krisztusban csakugyan a megígért Messiás jelent meg, mint ez az „apostolok cselekedeteidben elbeszélt egy eseményből világosan kitűnik. Végre nem tagadhatjuk el a fariseusoknak egy nagy érdemét sem, azt t. i., hogy ők voltak megalapítói és fen tartói a zsinagógáknak, a melyek minden kezdetlegességök mellett is a közerkölcsiségre nagy befolyással voltak és a népben az együv.é tartozás érzetét nagyban előmozdították. A fariseusokról tehát elmondhatjuk, mint a jezsuitákról, kikhez sokban hasonlítottak, hogy nagy erényeik mellett igen nagy hibáik voltak, a melyek őket hírhedtekké, közmondásosakká tették. Sokkal kevésbé ismeretes egy másik szekta a szadduceusok szektája. A „Miatyánk.“ Exegetikai tanulmány. — Irta: Hornyánszky Gusztáv. (Vége.) De hogy ez megtörténhessék, szükség van Isten országára. — Ezért a második kérés: „íXöútio rj ßaoileta ooc“ „Jöjjön el a te országod!“ Ezen ország az Isten országa, a szentek egyesülete. — Itt két felfogással találkozunk. — Az egyik ezen országot már meglévőnek gondolja, a másik pedig még csak a jövőben meg-
