Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
2 Ki már átélted azt az édes álmot, Az ifjúság a melyben ringatott, / Oh, hát ne vesd meg most az ifjúságot, Ha elközelgett élet-alkonyod. Kisérje léptit biztató szemed, Jutalmad benne egykor fölleled: A bérezi sast is még tanítni kell, Hogy szállni tudjon könnyű szárnyra kelve, Az égre föl, a naphoz oly közeire. Zút, Pál.------------B EKÖSZÖNTŐ. • Pozsony, lb87. január. K*||j|gármily okból szűnt is meg a „Gondolat“ 1882-ben, a megszűnés ténye hanyatlást jelez. Mi éreztük, hogy nem visszafelé, hanem előre kell haladnunk, ép azért a pozsonyi theol. akadémia „Olvasókörbe közlelkesedéssel fogadta Homola István testvérünk amaz indítványát, hogy az elvesztett teret foglaljuk vissza, sőt terjesszük ki a küzdteret tágabbra, azaz indítsuk meg a „Gondolatkot újra, de úgy, hogy necsak a pozsonyi, hanem az egész magyarhoni theol. ifjúság közös lapja, legyen. Hogy az ige mielőbb testté legyen, az „Olvasókör“ egy kilencztagú bizottságot küldött ki, hogy minél rövidebb idő alatt végezze el a lap előmunkálatait. A bizottság npnden irányban lázas tevékenységet fejtett ki: kidolgozta a tervezetet, engedélyért folyamodott az akadémiai nagybizottsághoz és fel- liivást intézett a soproni és eperjesi testvérintézetek ifjúságához, hogy kössék meg a szent szövetséget. .♦ A tervezet némi módosítással elfogadtatott; az akadémiai nagybizottság megadta az engedélyt; a soproni és pperjesi testvérek a legnagyobb örömmel szövetkeztek : immár misem y * * * N , > ií ÜÉ Éí Hi\M£ ■ ,áwmÉlüÉ -i ISs
