Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-02-01 / 2. szám
34 Frigyes Halléban 1685-ben születvén, egyetemi tanulmányainak befejezése után az ottani dóm- és vártemplomnál az orgonistái állást foglalta el, később Hamburgot, Hannovert, Olaszországot, Angliát bejárta s ott operáival nagy tiszteletet s becsülést vívott ki nevének s hervadhatatlan babérokat aratott. Már hamburgi működése alatt az oratóriummal foglalkozott, Olaszországban a cantatéval. Leg kitünőbb oratóriumai: „Esther,“ „Deborah,“ „Izrael Egyptomban,“ „Sámson,“ „Júdás Maccabäus,“ „Józsué,“ melyeknek tárgyát és alapgondolatát az ó szövetségből mentette. „Messiás“ czimű oratóriumának tárgyát az uj szövetségből merité, s ezen művében, valamint „Júdás Maccabeus,“ „Sámson“ és „Józsué“-ban érte el művészete legmagasabb fejlettségét s tetőpontját. Haendel „Messiás“-a 3 részre oszlik, az első tárgyalja az üdvkijelentést, Jézus születését, megjelenését és csodálatra méltó életét; a második halálát, feltámadását és a szent lélek kiöntése által történt megállapitását a keresztyén egyháznak, és végre a harmadik rész a Jézus szenvedése és halála által nekünk megszerzett világot mutatja meg a maga dicsőségében. Häendel Messiásának súlypontját Jézus megjelenésének világtörténelmi jelentőségében találja, Bachnál ellenben az egész üdvtörténet az érzelemre vonatkoztatva jelenik meg. Bach és Häendel elmondhatták volna magukról Horatius szavaival „Non omnis moriar, magnaque pars mei fugabit Libitinam.“ Häendel mély vallásos lel- kületéről tanúskodik ama kívánsága, vajha Nagy Pénteken szólítaná ki őt a mindenható Isten az élők sorából, s e hő kérelmét csakugyan meghallgatta az Úr, a mennyiben az 1759. év Nagy Péntekén költözött el e földi életből ama jobb hazába. A mi a protestantismusnak Bach és Häendel, az a róm. katho- licismusnak Haydn, Mozart és Beethoven. Haydn József, ki mint Eszterházy herczeg zenekarának karmestere 30 évet Magyarországon töltött, s remekművei legnagyobb részét hazánkban költötte, aggkorában irt két nagyszerű oratóriumával a „teremtés“ (die Schöpfung) s az „évszakok“-kai (Die Jahreszeiten) tűnt fel az egyházi zene egén, s mint tündöklő ragyogású és fényességű csillag, vetekedik a koszorúért Häendellel. Irt még ezenkívül 3 oratóriumot, miséket, offer- toriumokat, és cultusénekeket. Mozart Farkas Amadé egyházi zeneművei között a legkitűnőbb s legnevezetesebb a „Requiem“ és a „bűnbánó Dávid“; irt ezenfelül miséket is. Beethoven a kath. egyházi zenét gyönyörű művészies misékkel gazdagitá, melyek közül a leghirnevesebb és legkiválóbb a „missa solemnis“. Beethoven ezen nagyszerű monumentális miséjében a világmegváltás titkát hirdeti az öszzes emberiségnek, meghívja őket ezen üdvtény ünnepélyéhez,
