Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)

1887-02-01 / 2. szám

gének közzététele által ejőmozdítá a régi egyház romlatlan viszonyainak tanulmányozását, miből később Luther is kiindult.

Tehát nemcsak a tényleges állapotul váló teljes elégiiletlenség, a szabadulási vágy lön felkeltve s ez által a kedélyek fogékonyakká téve, hanem a jobb jövő anticipációi is feMeltiinedeztek. Igv az újítók munkája nagyban megkönnyebbült. Az elégületlenek megismerték a jobb állapotot, ha nem is a maga teljes alakjában, de legalább oly- képen, hogy a fellépő újat, mint tökéletest felismerjék és örömmel üdvözöljék. . ...

Az isteni gondviselés bölcs intézése a keresztyénséget s a reformációt előkészítő korszakokban nemcsak a szorosan valláserkölcsi téren, hanem az emberi élet egyéb nyilatkozataiban is kiválik.

A pogányság azon elve, hogy a személyes egy élő Istentől elfordulva önerejükből szerezzenek maguknak üdvöt, feltételezte az emberi képességet s megkívánta a tehetségeknek kiművelését a lehető legmagasabb tokig. Ennek következménye első sorban a tudomány önálló felvirágoztatása vala. A philosophia oly rendszereket alkotott, melyeket a keresztyén világ is bámult, sőt sok ideig a keresztyén tan támogatására is felhasznált. A szónoklat több ókori művelője ma is elismert mintakép. S majdnem közvetlenül a reformáció előtt indult meg azon mozgalom, mely a tudományt felszabadító bilincseiből s arra törekedett, hogy az többé ne eszköznek, hanem önálló célnak tekintessék. E törekvés szakítva a hagyományos iránynyal, alaposabb tudományos elvekre jutott. Mig azonban az ókor philosophiája jobbára csak elősegítette vagy éppen előidézte a benső meggyőződésnek elszakadását a népvallástól: addig itt a tudományok oly eszközöket nyújtottak a hitújitóknak, melyeknek hiányában munkájok sikere nem volt volna olv bizonyos. Igaz ugyan, hogy a humanismus egyes hívei gőgösen tekintettek le az egyházra, nemcsak romlottsága miatt, hanem egyszersmind mint egyházra, sőt e szellemi irány, főleg Olaszországban, a régi pogány világ üres kultuszává alacsonyuk. Ámde azok használatában, kik az egyház ügyét szívükön hordták, a tudomány vívmányai áldásos hatásúaknak bizonyultak és bizonyos, hogy egy humanista élcelő vagy gúnyoló sem ártott annyit, mint a mennyit használtak pl. a helyesebb philologiai elvek a szentirás egyedüli értelmének megállapításánál. A történetírás feléledése, most már a megvesztegethetetlen igazságszeretet lévén egyedüli vezérlője, lehetővé, tette a múltnak szabadabb vizsgálását, mely az egyházba becsúszott tévtanokat elvégre tarthatatlanoknak mondotta ki.

Hogy a jobbnak hirdetői buzgó követőkre találjanak, a népeknek bizonyos értelmi fejlettsége is kívánatos volt. A pogányság hatalmi