Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-12-01 / 12. szám
81 2-ikban azt ajánlja, hogy ha a protestánsok egyesülni akarnak, egyik se kívánja a másiktől, hogy „szentenciáját hadja el s változtassa, (mert ezen az utón soha meg egyezés nem lehet) hanem maradjon- meg mindenik fél a maga vallásában, várva, hogy a melyiknek az értelme hibás, azt az evangélium világa s a Szent Lélek tüze megorvosolja. A 3-ik pontban ajánlja, hogy nem kell „egyes agyafúrt emberek niotskos Írásokra,** valószínűleg izgága theologusok véleményeire, hallgatni, hanem csak a két fél nyilvános confessióira, s u mit azokban nem látunk, nem kell a másik félre ráfogni. Az 5-ik pont tartalma: senki magát csalhatatlannak ne gondolja, s ha valaki valamit az igéből .a lelkiismeretre demonstrál" engedni kell az igazságnak. A 6-ik pont szerint a vitás kérdéseket nem kell a szószékre vinni, mert a község értelmét felülmúlják és „semmi kegyességet, szentséget bennük nem szülnek." A 7-ik pont szerint az akadémiákban is a vitás pontokról .nagy szelídséggel" kell disputáim s megmondani, hogy nem tartoznak a fundamentomra. Több pontban ajánlja szerző a Krisztusi szeretetet. A 11 -ik pontban ekkép fejezi be szerző a 21 sűrűn nyomtatott oldalra terjedő tanítást: .Könyörögjünk mindnyájan az Istennek, hogy azt a régen kívánt időt hozza el, melyben az Atyafiak az ő szölőtőkéjek (a Krisztus) és az ő figefájok (az Eklésia) alá hívhassák egymást, (Zák. III. 10.), hogy valaha a Protestánsok együtt énekellhessék azt, a mi vagyon az egész 133 ik Sóltárban." S az egészet a nevezett Zsoltár idézete zárja be. Ugyanazon okokból, mint a más helyen közlött Luther-ének- fordításnál, kimondhatjuk, hogy e tanítás — Nádudvari Péter szászvárosi ref. lelkész műve — a múlt század elején, 1725 körül keletkezett. — Hogy a nemes igyakezetű lelkipásztor a tudomány szempontjából miképen oldotta meg feladatát, azt most nem fejtegethetem, de arról meg vagyok győződve, hogy gyakorlati szempontból szebben nem oldhatta meg, mert nem ragaszkodott a merev dogmatikai formulákhoz, hanem valóban Isten országát kívánta építeni s Krisztusban való életet, egyességet, törekedett kelteni. Ezért — úgyhiszem — érdemes volt a beszéd az ismertetésre, mert hiszen a hazai uniótörekvések egyik szép mozzanata. Pedig tanulhatnánk mi is ez egyszerű, lelkes prédikátortól, mert Nádudvari Péter uram — mint könyvéből kitűnik — ugyancsak orthodox volt, mi pedig szabadelvű theologusoknak mondjuk magunkat. Tudom, hogy az uniót, mint sokan remélték, felfújni nem lehet s nem is volna tanácsos, de előkészíteni és fejleszteni egy kis jóakarattal nemcsak lehet, hanem kell is. Vájjon nem építgethetnénk a nemes prédikátor művén tovább, hogy Isten segedelmével általunk is közelebb jutnánk azon időhöz, a melyben „lészen egy akol és egy pásztor.“
