Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-01-01 / 1. szám
20 S győzelem rajt’ minden villanat! És Övezz fel engem az igazság Mellvasával, melyen nem tör át A hamisság, szórja bár özönnel Róla visszapattanó nyilát! S add karomba azt a drága pajzsot, Mely borítva védje e szivet, Mely gyémántnál is keményebb, Pajzsomat add, a szilárd bitet! A hitet, hogy el nem hagysz-e harczban, Hogy velem vagy, mig veled vagyok ; S nincs remegni mért, legyőzetéstől, Mig Te szent nevedbe’ harczolok; És fejemre tűzd az üdv sisakját, Fedjen, óvjon, védjen, mentsen ez: Oh Atyám, ha igy fölfegyvereztél, Harczom a győzelmek harcza lesz! így mit árthat nekem a gonoszság, Mit hitetlenség, mit aggalom? Csüggedés mit s csábitás hatalma, Veszteség mit és mit fájdalom?! Mindezek közt s mindvégig megállók Csüggedetlen, diadalmasan: Félni nem tud az gyáván a földtől, Kinek a mennyben bizalma van! Amen. Jóllehet a „Gondolat“ csak saját munkálkodásunkat van hivatva bemutatni, mégis közzétettem a feledhetlen emlékű Győry Vilmos e gyönyörű, eddig kiadatlan imáját. Erre kettős okom volt. Egyik az, hogy most, midőn lapunk újra kilép a küzdtérre, tartalmánál fogva az ima alkalomszerű. Vajha, a mit ő kér, mi is kérnők, és megadatnék! A másik az, hogy lapunkra kitüntetés, ha az első számban ily drága gyöngyöt tárhat a világ elé. Az ima ntiszt. dr. Masznyik Endre theol. tanár úr tulajdona, s az ő szívességéből jutottunk azon szerencsés helyzetbe, hogy legelőször a „ Gondolat ban látott napvilágot. Szeretve tisztelt tanárunk ugyanis még tisza- földvári segédlelkész korában egy református káplántársával „Mustármag“ czimű egyházi lapot akart inditani és Győry Vilmost is felkérte, hogy szellemileg támogassa a lapot. Győry megigérte, hogy a versesrovatot ő fogja ellátni, s az első számba az itt közölt imát küldte be. A levélben, melyben az imát küldi, igy szól: „Kedves
