Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-11-01 / 11. szám
64 tapasztaljuk, hogy a statisztika csalhatatlan adatai szerint a reformált egyházak három és egy fél század alatt lélekszámban a keresztyénség több mint egynegyedét teszik. S az eredmény — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! — csöppet sem kicsinyelhető, mert a kér. vallásnak teljes 13 század kellett hozzá, hogy Európában elterjedjen; van tehát jogunk reményleni, hogy, ha negyedfél század alatt a keresztyénség több mint egy negyedét, a következő nyolcz század alatt az egész keresztyénséget az evangyélmi alapra helyezkedett egyház fogja képviselni; van tehát okunk hálát adni Istennek azért, hogy oly férfit küldött e világra, mint Luther; van okunk 1517 október 31-két, mint új idők hajnalhasadását s a felszabadult szellem emléknapját ünnepelnünk! Adalék a magyar protestáns uniótörekvések történetéhez. Sax Frigyes részlettanulmánya. „Néhai tiszteletes tudós férifiunak, Nádudvari Péter Uramnak, életében, a’ Szászvárosi Reformata Eklésia’ Plebanusának, és azon Capitulum Dékányjának nyoltzvannégy PREDIKATZIOI, Mellyek- ben, Az Igaz Keresztyén Vallásnak Szent-íráson épült Fundamen- tomos, Ágazati bővön és világosan ki-beszéltetnek : Es a mellyeket Méltóságos Gróf Bethleni BETHLEN KATA Úrasszonynak, Isten Ditsőségének Szeretetivel buzgó Akaratjára és Kegyes Költségével, Nagy részént az Idveziilt Auctornak maga írásiból egybe-szedegetvén, és egynéhány hijánosságiból, néhol egész Prédikátziókkal — is, kitoldozván, Világ eleibe botsátott Szatlimári Pap ’Sigmond, A’ Kolos- vári Reformata Eklésiának egyik méltatlan Lelki Pásztora. Kolos- váratt, Nyomtt: Szathmári Pap Sándor által, 1741. Esztend.“ **==- Ezt a czímet viseli nagyatyám kis könyvtárának egy 746 oldalra terjedő, nem épen érdektelen tartalmú kötete. Olvasgatva belőle, csakhamar észrevettem, hogy a 84 u. n. prédikáczió homiletikai szempontból úgyszólván élvezhetlen, mert azok tulajdonképen nem is pré- dikácziók — a mint hogy a szöveg tanításoknak s nem prédikácziók- nak nevezi őket — hanem jórészt dogmatikai értekezések. Eltekintve az egyéb érdekektől, a könyv első sorban dogmatörténeti szempontból érdekes. A múlt századok protestáns irodalma, de még annál is inkább magyar protestáns irodalom-történetünk oly szegény, hogy szükségünk van minden egyes morzsa felszedésére és megemésztésére. Áll ez még inkább akkor, ha önálló magyar protestáns irodalmat akarunk teremteni, mert akkor az irodalomfejlődés kontinuitásának fonalát nem