Gondolat, 1887 (8-9. évfolyam, 1-12. szám)
1887-09-01 / 8-9. szám
19 tagadhatatlan tény. Azon esetben nem, ha a jellem cselekvésében minél inkább az élet objectiv hatalmai által határoztatik meg, vagyis, ha nem tekint csupán a maga elé kitűzött czél felé, de e mellett szem előtt tartja a többi, körülötte történő s lefolyó cselekvényeket is. S való igaz, hogy az egyoldalú jellemek nagyobbára ezt a szempontot tévesztik szem elől, figyelmük csak az őket érdeklő dolog felé irányul, s mellőzik a többit, a nem kevésbé számot tevőt De ha az a követelmény, hogy a jellem cselekvésében minél inkább az élet objectiv hatalmai által határoztas9ék meg, nincs-e ép ez által veszélyeztetve individualismusa? Hisz ez esetben épen az élet objectiv hatalmai határozzák meg a cselekvést, nem pedig ő maga, s cselekvése könnyen holt másolattá, be nem számíthatóvá válhatna! Eltekintve azonban ettől, ha vájjon lehető-e s elvárható-e az a jellemtől , hogy figyelmét lehetőleg minden irányra fordítsa, s így mindenütt a különböző, sőt ellentétes elemek egységét vagyis a harmóniát hozza létre a változatosságban, hisz ez semmivel sem volna kevesebb, mint az absolut harmonikus jellem követelménye. Már pedig bár általában szokás különbséget tenni az egyoldalú s a harmonikus jellem között, a közönséges emberi életben még sem találkozunk absolut értelemben vett harmonikus jellemmel, mert az emberi élet csak oly erkölcsi jellemeket tár elénk, a melyek az individuális tökéletességnek csak egyes, mint egy szétszórt mozzanataiúl tűnnek fel. De mégis lehető a fentebbi követelmény az Individualismus veszélyeztetése nélkül; mert tudnunk kell azt, hogy a jelleines ember erényei sohase viszonyulnak úgy egymáshoz, hogy mindegyik csak egy bizonyos pontig fejlődhetnék, mivel annak áthágása azonnal megakadályozna vagy talán meg is sem misít ne egy másik erényt a maga fejlődésében. A jellemes emberben egyetlen egy erény is, mint őt charakterizáló vonás feltűnhet a nélkül, hogy azért a többi jó, a mire az ethikai akaratnak irányulnia kell, háttérbe szorulna, csakhogy minden más ezen előtérben lévő jóhoz fog csatlakozni, ettől fogja a maga határozott színét nyerni, s így csak formailag, de nem anyagilag és quantitative lesz korlátozva. így állván a dolog, minden erkölcsi jellem bizonyos tekintetben kell, hogy egyoldalú legyen, a mennyiben figyelmét főleg egy oldal felé fordítja. De emez egyoldalúság csak azon esetben válhat igazi egyoldalúsággá, ha az őt charakterizáló vonás mellett, az elérendő s megvalósítandó jó mellett, teljesen háttérbe szorul a többi jó, a mire figyelmének, habár csak másodlagosan is, de szinte irányulnia kell. Ily erkölcsi jellem azután, mely egyesekre irányuló működésében minél inkább az objectiv hatalmai által határoztatik meg számára a
